Egy irányított, a gazdasági érdekeknek megfelelően megtervezett világban az érték vadhajtásként van kezelve; az egyéni tudás fölöslegessé válik, elveszti jelentőségét. A szó, a beszéd a látvány mellett elhalványul, alulmarad, elraktározódik, létezik, de kevesen tartják fontosnak, már-már elhanyagolható. Egy régóta meglévő, nem elhanyagolható, beazonosítható egység forrása van elzárva, amit újra fel kell fedezni ahhoz, hogy azzá válhassunk, akik vagyunk. Az ember túlélhet mindent, de igazán élni csak akkor tud, ha van benne lélek és tudatosság, amit nem gazdasági érdekek irányítanak, hanem közösségek pilléreit tartó egyéni érdekek.

De mi van most? Nincs megfelelő párbeszéd a test és a lélek között, a test és lakója között, mert a test lélektelen, a tudat érthetetlen. Az egyéni emberi sorsok a kommunikáción múlnak. A kommunikáción múlnak a közösségi sorsok is. Azon, hogy a közösségben élő egyének hogy kommunikálnak. Minél kevésbé kívülről irányított egy ember vagy egy közösség, annál kevesebb a vadhajtás az önkifejezésben, a közösségi kifejezésben.

De mi van most? Az önmegvalósítás sikere érdekében sok lemondásról kell dönteni azért, hogy az ember nyomon tudja követni saját életét, tanuljon meg kommunikálni, megszabadulni a vadhajtásoktól, és tanulja meg, mi az, ami kötelező és mi az, amit nem szabad lemetszeni.

Egy irányított, a gazdasági érdekeknek megfelelően megtervezett világban egyedül nem megy, máshoz, másokhoz alkalmazkodni nehéz még akkor is, ha nincs egyéni tudás, csak tömegismeretek vannak behatárolt keretek között, meghatározott témakörben, az önkifejezés lehetőségét biztosítva, az önmegvalósítás érdekében. A párbeszéd alanyai mi vagyunk, egymás megértése közös cél, a kompromisszumok megkötése elkerülhetetlen.

De mi van most? A gazdasági érdekeknek megfelelően megtervezett és irányított világ, amiből annyi a mienk, amennyihez a végsőkig ragaszkodunk, és nem mondunk le róla akkor sem, ha kész ráfizetés, mert tudjuk, hogy ennyi a mienk.

Elek György