Isten mindig és mindenhol keresi az embert — mondta a Jézus Szíve Búcsún Nm. és Ft. Dr. Német László nagybecskereki püspök mintegy ötezer ember előtt a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye búcsúünnepén, melyre az egyházmegye minden részéből érkeztek hívek.

Imával töltötték meg Szatmárnémeti régi főterét a hívek június 9-én, vasárnap, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye búcsúünnepének napján. Már órákkal a szentmise kezdése előtt érkeztek zarándokcsoportok, gyülekeztek a hívek, és változtatták át az egyébként zajos és zsúfolt városközpontot a Jézus Szíve hódolat nyugodt szigetévé. Miután reggel nyolc órától Nm. és Ft. Aurel Perca iaşi-i segédpüspök a Kálvária-templomban román, fél tíztől pedig Nm. és Ft. Dr. Német László SVD nagybecskereki püspök német nyelven mutatott be búcsús misét, tizenegy órától sor került a hagyományos szabadtéri szentmisére. Mintegy ötezer hívő előtt Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök magyar, román és német nyelven szólalt meg, köszöntve a jelenlevőket és bemutatva Német László nagybecskereki püspököt, az Isteni Ige Társasága tagját. Az elhangzó szentmisét a park fáinak árnyékában, a napernyők alatt és a tűző napon is fegyelmezetten követték a hívek, hallgatva a három nyelven elhangzó olvasmányokat. A szentbeszédet mondó Német László püspök röviden bemutatta az egyházmegyét, beszélt annak területi fekvéséről, emlékezve a határmódosításokra és utalva a testvérek összetartozására: „A tény, hogy én itt vagyok, rámutat arra, hogy a határok létezhetnek, meg lehet őket húzni, de az embereket, a katolikusokat nem lehet szétválasztani. Mi mindenhol találkozunk, és mindenhol testvérek vagyunk, függetlenül a határtól, nemzetiségtől, kortól és időtől. 2011-ben jártam először Szatmárnémetiben. Akkor Schönberger Jenő püspök meghívott, hogy tartsak előadást a missziókról. Nagyon szép emlékekkel tértem haza Nagybecskerekre. Láttam a csoportokat, amelyek az egyházmegye területén működnek, és boldog voltam, hogy valami történik, mert ez a célja minden missziónak. Az új evangelizáció és a Hit Éve megalapozza a mai keresztény életünket. De tévednénk és csalódnánk, ha azt hinnénk, hogy ez valami új, amit mi találtunk ki. Amikor a jezsuiták idejöttek Szatmárnémetibe, a fő céljuk az volt, hogy a Kálvária-kápolnában szentségekhez vezessék a hívőket. Prédikáltak, hogy elmélyítsék bennük hitünk értelmét, tartalmát, és közelebb vezessék őket Istenhez. Az evangelizáció épp ezt jelenti. Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, a kereszten meghalt értünk. Az ő átdöfött szíve lett életünk kezdete, egyházunk születése.”

Isten keresi az embert: „Az elhangzott olvasmányban és szentleckében világosan megmutatkozott, hogy mi, emberek, ha önmagunk szeretnénk megszervezni az életünket, Isten nélkül, akkor eltévelygünk, elveszítjük a helyes utat, bűnt követünk el. A bűn pedig tönkreteszi az életünket, és Isten ellenségévé tesz minket. Isten az egyetlen, aki ezen a helyzeten javítani tud. De Jézus Krisztus, ha kell, elhagyja a kilencvenkilencet, akik biztonságban vannak, és elmegy megkeresni azt az egyet, amelyik eltévelygett. Isten mindig és mindenhol keresi az embert, mindegyikünket ismer, és vissza akar vezetni Önmagához. Ennek legbiztosabb útja pedig a szentségek, az Egyházban való élet. Ezt hirdették a jezsuiták, amikor idejöttek 1856 és 1857 után, és a Kálvárián lassan, de biztosan felépítették a Jézus Szíve tiszteletét.”

Körmenet a búcsún

Szentbeszéde végén Német László a papok megszentelődésének ünnepén kérte a Jóistentől: „A katolikus egyházban olyan papok legyenek, mint a Jó Pásztor, aki nem a saját javát keresi, hanem a hívekét, akikért elhagyja a biztos utakat is, és ott keresi őket, ahol élnek. A Jó Pásztor zöld legelőkre viszi a nyáját, a zöld legelőket pedig a Jóisten adja. Ő adja meg azt is, hogy ez az ünnep megrázzon mindenkit, szíven találjon minket! Legyen a mi szívünk is olyan, mint Jézus Szíve, alázatos, jámbor és színtiszta igaz!” Az áldozást követően az Oltáriszentséggel elindult a körmenet, visszatérve pedig a hívekkel közösen elénekelték a Jézus Szíve litániát. A szentmise végén Schönberger Jenő püspök köszönte meg Német László püspöknek a szentbeszédet, mindenkinek a jelenlétet és a szervezésben nyújtott segítséget, majd elimádkozták a teljes búcsú nyeréséhez szükséges imákat. Ahogy az elmúlt években mindig, az idei búcsú is felemelő élménnyel ajándékozott meg mindenkit, aki eljött. A szabadtéren elhangzó szentmise, a sok ezer ajakról felszálló ima, az Oltáriszentségben jelen levő Krisztus élővé tette a pillanatot, megszentelve helyet, időt és embert.