Egyeztetésre, megoldáskeresésre hívta össze a Mezőfény melletti Polipol Mobila bútorgyár vezetősége a nagykárolyi és környező települések polgármestereit tegnap a cég székhelyén.

Egyre nagyobb és átfogóbb méreteket ölt a munkaerőhiány okozta probléma Szatmár megyében. Rohamtempóban hagyják el az országot a munkaképes fiatalok, hogy a sokkal kecsegtetőbb jövőképet ígérő nyugati országokban telepedjenek le, s ne itthon keressék a boldogulás módját. A Mezőfény mellett található bútorgyár, a Polipol Mobila Kft. két helyi vezetője — Dan Brumboiu és Knecht Csaba — a fiatalok itthon tartása céljából egyeztetésre hívta össze a környező települések polgármestereit, illetve Pataki Csaba megyei tanácselnököt, Călin Durla főtanfelügyelőt, valamint Darius Filip prefektust.

A többórás egyeztetés során a kerekasztal-beszélgetés résztvevői próbálták behatárolni az elvándorlás pontos okait, egyúttal keresve annak a lehetőségét is, hogyan lehetne mindezt leállítani. Dan Brumboiu igazgató elmondása szerint vállalatuk több szempontból is vizsgálja a statisztikai adatokat, amiket egy profi cég készít számukra. Kiemelte, hogy a román munkaerőviszonyokra vonatkozó mutatók romlása miatt az országba befektetési céllal érkező cégek száma kevesebb, a munkaerő képzésére fordított tőke ugyanis nem térül meg a folyamatos fluktuáció miatt, s ez igencsak negatív hatással bír a külföldi befektetők vállalkozói kedvére.

A kivándorlás okait boncolgatva a jelenlévők a következő okokat emelték ki: az alacsony kereseti lehetőség, az egészségügyi ellátás színvonala, a politikai instabilitás. Az egyeztetés résztvevői abban is egyetértettek, hogy versenyképes ajánlatot kell tenniük a munkaképes fiataloknak, hogy megérje nekik itthon maradni.

Kevés az utánpótlás a munkaerő terén, a tömeges kivándorlás miatt egyre nehezebben boldogulnak a Nagykároly környéki cégek (is). Hiába vonzóak a munkakörülmények, ha nincs elegendő munkaerő, akikkel dolgozni lehet, például a Polipol Mobila bútorgyárban. Hogy a probléma mennyire általános jelenséggé vált, arról mindenki meggyőződhet, hiszen talán soha nem volt annyi álláshirdetés, munkahelyajánlat, mint az utóbbi időszakban. A kisebb cégek éppúgy megérzik az emberhiányt — hiszen már nem is „csak” szakemberhiányról beszélünk —, mint a nagyvállalatok. A probléma orvoslását az összefogás jelentheti, mégpedig a politikum, a tanügy és a vállalkozói szféra együttműködése révén.

Pataki Csaba megyei tanácselnök elmondta, hogy már korábban Szatmárnémeti városa is beszállt abba a programba, mely elsősorban a fiatalokat célozza meg. A Hai acasă la Satu Mare program során egy internetes oldal is elérhető (haiacasa.sm), ahol az aktuális állásajánlatokat is megtalálhatják az érdeklődők. Az infrastruktúra adott, a Szatmár megyei városok, községek vezetői pedig arra törekszenek, hogy minél vonzóbbá, élhetőbbé tegyék az általuk irányított községet. A vonzó környezet növelheti az itthonmaradási kedvet is, mondta Pataki.

Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere igyekezett észszerűen rávilágítani a kivándorlás valós okaira. „Nem csak mi küzdünk munkaerőhiánnyal, ez egész Európa problémája. Míg néhány nyugati ország a migránsok befogadásában látja a probléma orvoslásának lehetőségét, addig azt mondhatom, nálunk ez nincs így. Van egy népes roma közösségünk, amelyet munkára kell fognunk. A demográfiai mutatók aggasztóak: az utóbbi egy évben a környékünkön született gyermekek hatvan százaléka a roma közösséghez tartozik. A fiatalok első oka a távozásra a politikai instabilitás, ezáltal a jövőkép bizonytalansága, az alacsony fizetések. Mindannyian tudjuk, hogy a nyugati cégek nem szerelemből jöttek hozzánk, hanem azért, mert a náluk fizetett összeg töredékéért kapták meg nálunk a minőségi munkaerőt. A Polipol is és húsz évvel ezelőtt a Phoenix cég azért választotta ezt a zónát, mert itt a sváb környék miatt biztosítottnak látták a jó munkaerőt. Ki kell mondanunk: akik innen elmennek, elsősorban a nagyobb fizetés miatt mennek. Véleményem szerint ahhoz, hogy itthon tartsuk a fiatalokat, esetleg visszacsábítsuk az elköltözötteket, nekünk is sokat kell nyújtanunk. Egyrészt magasabb fizetést, másrészt pedig szolgálati lakásokat. Igaz, németországi béreket itt nem tudnak biztosítani, de legalább a felét kellene a nyugaton megkeresett összegnek, s akkor már a fiatalok is elgondolkodnának azon, hogy van-e értelme odakinn a nulláról kezdeniük mindent. A szolgálati lakások biztosítását pedig feltételekhez kellene kötni. Nagykárolynak van területe, ahova lehetne szolgálati lakásokat építeni. Abban is megegyezhetünk, hogy a cég épít oda lakásokat, így biztosan vonzóbbá válik az itt dolgozás” — mondta.

Marchis Ottó mezőpetri alpolgármester elmondta, hogy a községben már évek óta küzdenek ezzel a problémával, holott mintafaluról van szó, olyanról, ahol az oktatási körülmények és az infrastrukturális feltételek egyaránt biztosítottak. Véleménye szerint aki kitelepülve megteremtett egy egzisztenciát, és beilleszkedett, az nem fog ide visszatérni. Mint mondta, ő rengeteg kitelepült mezőpetrit ismer, akik az alacsony bérezést, a pocsék egészségügyet és a szintén sok sebből vérző tanügyet nevezték meg távozásuk okaként.

Pataki Csaba kifejtette, hogy ő azokat a kivándoroltakat szeretné visszacsábítani, akik a jobb kereseti lehetőség reményében mentek el külföldre. Mint mondta, arra kell törekedni, hogy egy kőműves, egy mester kaphassa meg azt a fizetést itthon, amiért kiment. Ha biztosítva van itt a bére, akkor mérlegelni fog, hogy menjen-e többedmagával egy munkásszállóra, vagy inkább itthon maradjon, hiszen egy jó szakember itthon egy diplomás minimálbér többszörösét is megkeresheti.

A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az oktatás észszerűsítése, a fiatalok tudatos életpályájának kijelölése mind olyan tényezők, amelyek sokat segítenének a munkaerőhiány okozta problémának a kezelésében. Călin Durla főtanfelügyelő azt is hozzátette az elhangzottakhoz, hogy először is mentalitásbeli változtatások szükségeltetnek, illetve orvosolni kellene Románia szociális rendszerét is, amely a bajok másik komoly forrása. „Van egy réteg, amely a segélyből, a szociális támogatásból él, illetve a feketemunkából. Nem azokra gondolok, akik erre valóban jogosultak. Amíg a munkaképeseknek is hazaviszik a pénzt, addig nem fognak dolgozni” — mondta a főtanfelügyelő.

A többórás egyeztetés végén a résztvevők a párbeszéd további folytatását helyezték kilátásba, mondván, hogy összefogással és a beszéden túl valós fellépéssel talán van remény arra, hogy itthon maradjanak a fiatalok.

Tőtős Tímea