Ásítani mindenki szokott. De valószínűleg nem az oxigénhiányos állapot miatt, ahogy azt korábban gondolták, hanem másért — írja az Index.

Az ásítás funkciójára többféle elképzelés is létezik, a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy az agy túlmelegedés elleni védelmi mechanizmusáról van szó, vagyis azért ásítunk, hogy lehűtsük az agyunkat. Amikor nagy a megterhelés, és kezd túlpörögni a processzor, a nagyra tátott száj és a mély levegővétel segítségével hidegebb levegőt áramoltatunk be. A levegő beáramlásán túl azzal is segíthet az ásító mozdulat a hőháztartás helyreállításában, hogy a felhevült vért az arcizmokba pumpálja, ahol hatékonyabban le tudjuk adni a felesleges hőt. Persze sok más tényező is befolyásolja, ásítunk-e. Az agy terheltsége, a keringő vér hőmérséklete és sebessége, és persze maga a fáradtság is, de az is csak egy tényező, hiszen akár alvás közben is előfordulhat, hogy ásítunk. További érdekesség, hogy az ásítozás ragadós. A tudósok szerint ez pszichológiai jelenség, az empátia sajátos kifejeződése. Éppen ez alapján állapították meg kutatók, hogy azoknál az embereknél, akikre nem hat az ásítás ragadóssága, valószínűbb, hogy egyéb pszichopatikus jegyek is jellemzőek lehetnek. A pszichopatikus személyiségjegyekkel rendelkezőkre jellemző, hogy önzőek, manipulatívak, szeretnek másokon uralkodni és másokat kihasználni, valamint hiányzik belőlük az empátia.