Ma már mindenki elégedetlen. Nincs ebben semmi új, mindig így volt.

Az Édenben megvoltak a feltételek a boldog élethez, az első emberpár mégis elégedetlen volt. Nem tudtak szembenézni a nyomasztó pillanatokkal, az asszonyon eluralkodott a kíváncsiság: azt hitte, van több is annál, ami számára megadatott.

Olyan párkapcsolatokban, ahol nincsenek az együttéléshez elfogadható körülmények, a pároknak meg kell teremteniük a szükséges teret. A rossz körülmények legtöbbször nem a párok környezetében vannak, hanem bennük. Hogy ezek jobbá váljanak, maguk a kapcsolatban álló felek kell hogy változtassanak: előbb külön-külön magukban, majd együtt az egymással ellentétes pontok megszüntetéséért.

A személyiségzavarok korában, amikor a párkapcsolatokban is a teljesítmény alapján mérik egymást a felek, ez nem mindig könnyű. A közös identitás kialakítása csak akkor lehetséges, ha az ÉN és a TE összeolvad, és létrejön a MI. Az ÉN és a TE csak akkor érvényesül, amikor azok visszatükröződnek egymásban. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, meg kell legyen az igény a MI-re. Az ÉN hamar feléli, elhasználja önmagát, ha nem táplálkozik a TE kiegészítő és pótló elevenségéből. Ennek lebonyolítása intelligencia kérdése is. Meg kell tanulni, hogy ugyanolyan hátráltató erő, ha valaki a minimumokhoz vagy a maximumokhoz ragaszkodik. Ugyanolyan pusztító ereje van annak, ha valaki a munkába, szenvedélyébe vagy görcsösen az ÉN-jébe menekül. Megoldást csak a MI adhat.

Valahogy meg kell fogantatni, meg kell szülni a jövő MI-emberiségét. El kell juttassuk gondolatainkat, szavainkat a jövőbe, mert dühösek vagyunk a múltra, de a jövőképünk megrajzolása is várat magára. Folyton tervezzük jövőutazásainkat, terveket készítünk — ma már úgy nevezzük, projekt —, egyéni terveket, mert úgy érezzük, nem kell a társ, mert az átver vagy éppen csak akadályoz azzal, hogy másképp látja a dolgokat. Készülnek a tervek — mindenkinek a maga külön tervei —, tele van a világ tervekkel, amelyek csak tervek maradnak. Valami mindig elkezdődik, de hiányzik a következő lépés. Valami akadálya van annak, hogy az ÉN és a TE egyszer MI legyen.

Elek György