Amikor ELŐSZÖR szóba került, hogy Szatmár megyében is lesznek jégkár-megelőző berendezések telepítve, mindenki arra gondolt, hogy a jégágyúk ágyúknak is fognak kinézni. Mindenki maga elé képzelt egy második világháborús légvédelmi üteget, amelynek hosszú csöve mered az égnek. Egy ember „lő” vele, egy másik meg két fogaskerék tekergetésével célra állítja, így lesznek szétporlasztva a jéggel teli felhők. Ehhez képest egy szekrényt MUTATTAK BE, amikor az első ilyen megérkezett a megyébe.

Ágyú, meg generátor

Van is olyan jégeső-megelőzési rendszer, amely ÚGY NÉZ KI, mint egy rakétavető és amely tényleg rakétákat lő bele a jégfelhőbe, de Szatmár megyében ennél egyszerűbb és környezetbarátabb berendezések fogják védeni a termést és a vagyont a jégesőtől. Ahogy sok hétköznapi ember, úgy maga a szerző sem tudta, hogy működik az a fajta megoldás, amelyből Szatmár megye is beszerez vagy négy tucatnyit, ezért a napokban egy szakemberrel álltunk szóba, s meléstettük el, hogyan is működik ez az egész; miért fog elmaradni a jégverés attól, mert a határban ott áll egy árnyékszéknek kinéző építmény, amelyből kikandikál egy acél kémény. Elég fura neve is van – jégágyú helyett talajgenerátor –, miközben semmiféle talajt nem generál, mert gáz állagú hatóanyaggal küzd a sikerért.

Nos, Szatmár megye esetében egy Vortex technológiájú jégkár-mentesítő rendszer épül, amelynek a kulcsa éppen az a bizonyos kikandikáló kémény. Az építményben nincs is más, csak egy tartály, meg egy közepes erejű kompresszor, meg egy csomó elektronika, kívül rá van szerelve egy napkollektor, hogy energiafüggetlen legyen, térfigyelő kamerák vannak még rajta és egy antenna, amelyen keresztül a megyei tanács épületében lévő vezérlővel kommunikál az egység. Nem kell senki kimenjen bekapcsolni, ha „jön az idő”, nagyon szépen elműködget magától, minden fázis, minden paraméter áttekinthető a távolból.

Ha jégveszély fenyeget, a gép lángot gyújt és elkezdi a kémény tövében égetni az ezüst jodidot, amelyet 800 – 1000 fokosan kezd feláramoltatni az ég felé. A kémény belseje spirálosra van kidolgozva, hogy a gáz magasságelérése még jobb legyen —  ez a magasság egyébként két kilométeres magasságot jelent. Oldalirányban nagyjából 10 négyzetkilométert fed le egy – egy ilyen talajgenerátor által létrehozott hatóanyag. Rakétát, igazi jégágyút használva 2 – 5 kilométer között lehet a jeget „elérni”, 5 kilométeres magasságon túl már repülőn küldik fel az anyagot a jég ellen. Ennek a legegyszerűbb, Vortex technológiának idő kell a hatékonysághoz, pár órával a jég érkezése előtt már tele kell nyomnia a légteret a megfelelő magasságban ezzel az ezüst jodidos meleg gázzal.

A jégmentesítő technológiák közül ez a leginkább környezetbarátabb, éppen ezért nem is amolyan Isten keze, tehát nem száz százalékos hatékonyságú. Ha túl későn kapcsolják be, nem biztos hogy elvégzi a dolgát mire kellene, ha túl nagy jégdarabokkal érkezik a zegernye, azzal se biztos hogy elbánik, de dió nagyságú jégdarabok helyett lehet, hogy csak borsószem méretűek fognak hullani. A meleg-feláramlással le is lassíthatja az égből zuhanó jégdarabokat, amelyek így nem 40 m/s-os sebességgel fognak az autók szélvédőinek és tetőcserepeknek csapódni, hanem például csak 15 m/s-os sebességgel, jóval kisebb károkat okozva. De egy időben előrejelzett, közepes erősségű jégesővel el fog tudni bánni ez a technológia is, főleg ha az egyik berendezés segíti a jégeső útjában lévő következő berendezést. Negyvennégy ilyen gépezet lesz szétszórva a megye minden szegletében, jelenleg Nagypeleskén, Vetésen, Pusztadarócon és Szatmárnémetiben működik egy – egy ilyen, tesztüzemben.

Princz Csaba