Szeptember utolsó napjai kicsit másként teltek számunkra az Elméletiben. Napok óta vidáman készültünk, hogy emlékezetessé tegyük az ötödikeseknek és mindenki számára a magyar népmese napját, Benedek Elek születésnapját.

Szeptember 30-ára minden készen állt egy fergeteges délutánra, amelyen minden a mesékről szól.

Az ötödikesek rajzai beköltöztek a Mese utcába, mi, hatodikosok feldíszítettük az iskola Mesefáját, a Meseíró inasok írásai is felolvasásra készen álltak, a saját készítésű bábok pedig a sok kiállított mesekönyv között várták, hogy valaki megszólaltassa őket.

Egy hírmondó legény közhírré tette a felhívást, miszerint „… ezen a napon minden jelen lévő felnőtt és gyermek hódoljon a népmeséknek…” Ezzel kezdetét vette az ünneplés, melyen először két hetedikes hírmondó lány bemutatta Benedek Elek életútját és munkásságát. A meglepetésként hozzánk érkező anyuka is elfoglalta a Mesélő széket, és elolvasta nekünk A kis gömböc című népmesét. Nagy tapssal jutalmaztuk.

Ezután a hetedikesek tréfás mesét adtak elő a három bolond lányról, és látszott rajtuk, hogy nagyon élvezték, akárcsak a nézők. Nagy sikert arattak.

Mi, hatodikosok egy tanulságos mesét játszottunk el, A két tündér meséjét. Nagyon izgultunk, de azért jó érzés volt igazi meseszereplőnek lenni.

Aztán volt találós kérdés, fejtörő, de a nap legjobbjai az ötödikesek voltak, akik előbb a bábokat keltették életre, majd maguk is jelmezbe bújva egy rögtönzött mese szereplőivé váltak. Így győzte le táncra perdülve a csillagszemű juhász a három pásztor segítségével a három gonosz, táncos lábú lányt, és nyerte el a királykisasszonyt kezét. Köszönjük az oszinak a jó lakodalmas nótát!

Nagyon jó volt, hogy ilyen sokan együtt voltunk, és hogy mi is örömet tudtunk szerezni másoknak. Végül a magyartanárunk és osztályfőnökeink által elkészített mesei étkekkel jóllakva tértünk haza, miközben az úton még jókat kacagtunk az átélt élményeken. Aki nem hiszi, járjon utána!

Ardelean Petra, Bobric Márk, Spacz Richárd, VI. D