Egy évvel ezelőtt kezdődött a meseterápiás csoportos foglalkozás Szatmárnémetiben, amikor néhány cselekvésre készen álló „mesehős” elindult a mesék gyógyító útján és azóta a kis mesehősöknek sikerült szembenézniük képzeletük legcsúfabb „sárkányaival”.

A mesék és a gyermekek elválaszthatatlanul összetartoznak — igaz, legtöbbször szórakozásként, pedig a mese nemcsak a lélek tápláléka, de gyógyító erő is rejlik benne. Erre a gyógyító erőre alapozva indította el Bálint Katalin pszichológus bő egy évvel ezelőtt a Mesekuckót, gyermekek meseterápiás csoportos foglalkozását a Kinder Medical gyermekklinika keretében.

„Sokáig tanítónőként dolgoztam és sokszor éreztem, hogy a hozzám forduló kisdiákoknak segítettem ugyan egy kicsit, de nem úgy és annyit, mint azt szerettem volna — mert nem tudtam, hogyan kell. Majd iskolapszichológusként találkoztam valóban problémás, konkrétan szorongó gyermekekkel és rájöttem: a mesék rejtik azokat a csodákat, amelyekre nekem szükségem van ahhoz, hogy segíteni tudjak rajtuk. Néhány, cselekvésre készen álló kis 'mesehőssel' elindultunk a mesék gyógyító útján és azóta bebizonyosodott, hogy a mese gyógyító ereje valóban létezik, hiszen egy év alatt sok kis 'mesehősnek' sikerült szembenéznie képzelete legcsúfabb 'sárkányaival' és legyőzni, elengedni azokat. S megtapasztaltam azt is: a gyermekek önmagukat nagyon jól tudják gyógyítani, csak mi, felnőttek ezt az öngyógyítást ki akarjuk nevelni belőlük. És fantasztikusan tudják kezelni a negatív érzelmeket: amikor szomorúak, sírnak, de a sírás után visszatérnek a pozitív érzelmeik — önmagukat viszik vissza a negatív érzelmekből a pozitívakba. Ezt a folyamatot azonban a felnőtt, a szülő szinte mindig fel akarja gyorsítani, mondjam úgy: a pozitív felé toloncolni a gyermeket, persze csupa jótakarásból” — magyarázza Bálint Katalin.

De mi is az a meseterápia?

A meseterápia azon a felismerésen alapul, hogy minden élethelyzetnek, konfliktusnak, elakadásnak, traumának vagy lelki sérülésnek megvan a maga mesebeli párja — a mesék pedig a maguk sajátos eszközeivel képesek megszüntetni a már kialakult káoszt, segítenek helyreállítani a lelki egyensúlyt. Teszik ezt a maguk szimbólumokkal teli nyelvén, mely által nemcsak gyógyítanak, hanem fejlesztenek, sőt, még a rejtett belső kincsek felszínre hozatalában is segítenek, ugyanis a mesék mintául szolgálnak a gyermekek álmodozásaihoz, így hatással vannak a gyermekek tudattalanjára. De hogyan zajlik ez a gyakorlatban? „Bruno Bettelheim — kora legnagyobb gyermekpszichológusa — és Boldizsár Ildikó meseterapeuta terápiás eszközeit ötvöztem relaxációval, azaz feszültségoldó, lazító, légzés- és relaxációs technikákkal. A mesék szimbólumtárán indulunk el, minden gyermek a saját meséjében. Kiválasztanak egy mesét — az örök vagy az épp aktuális kedvencet —, és elindulunk az úton. A gyermekek mesélnek a meséről, a szereplőről, akivel azonosulnak, a negatív gondolatokról, amelyek mindig csak a mese szereplőjével történnek meg és soha nem velük — és mindezek összefüggésében változik a ő meséjük is, aktívan fűzik a saját kis meseszálaik fonalát. Változnak a perspektívák és akkor megváltozik a világ — ebbe az irányba haladunk és 'előkerülnek' az ijedelmek, a félelmek (amelyek lehetnek konkrétak vagy elvontak), de az is, hogy a mesehős hol talál segítőket és kik azok. A mesék útján én is mindig kapok egy feladatot, voltam már vándorbot, akiben meg lehetett kapaszkodni; voltam erősfűzős cipő, de álomszóró varázspor is. Aztán a meseút végén a nevükön nevezett félelmek elmennek — nagyon látványos módon eltüntetjük-elengedjük őket: lerajzolják sárkány, szörny, stb. formájában, a rajzot összegyűrjük-tépjük s elégetjük. S ilyenkor nem az a lényeg, hogy minden félelmüket nevén nevezzék, hanem hogy elengedjék a nevén nevezettet.”

Miért hasznosabb, mint a hagyományos terápia?

„A gyermekek világa csodákkal van tele — akár a mesék. A mesékkel dolgozni játék a gyermek számára, nem megterhelő és nem terápia ízű, relaxációval ötvözve főleg nem az. A konkrét eredmények öt-kilenc-tíz lépés után jelentkeznek és a tünetek csodálatosan oldódnak fel, tűnnek el. A mesék hidat építenek a tudatos és a tudatalatti között, elvezetnek a szorongásos helyzetekig és a félelmekig. A gyermekekben jelen levő félelem természetes félelem, konkrét dolgoktól (kutya, bohóc, vonat) félnek; a szorongásosok viszont félnek, de nem tudják, mitől, mert ezek nem konkrét dolgok (halálfélelem, rossz álmok) — s a szülők ilyenkor tehetetlenek. Sajnos egyre növekvő tendenciát mutatnak a lelki eredetű, pszichoszomatikus problémák. A terápia során nemcsak a gyermekeknek, de a szülőknek is segítünk, hogy ők legyenek terapeuták, támogatjuk őket, hogy otthon ők is tudjanak orvosolni és adott pillanatban fellépő helyzeteket megoldani. Például ott a piciknél a dackorszak — ami olyan, mint egy hatalmas vihar: jön, nem tudni meddig tart, tombol, majd csitul. A pici gyermek határozottan ki tudja mondani, hogy 'nem', és megpróbálja alkalmazni kis autoritását, még akkor is, ha nincs kompetenciája — innen pedig már csak egy pillanat a toporzékolós, visítós, esetleg földhöz vágódós hiszti. S a szülő ilyenkor megijed, nem tudja kezelni a helyzetet és gyermekét sem — mikor elmondjuk, hogy ez egy fejlődési szakasz, akkor megnyugszik, elfogadja és igyekszik alkalmazni tanácsainkat. De említhetném a testvérféltékenységet vagy az első nagy tűzpróbát, az óvodakezdést, ami rengeteg feszültséggel jár, főleg egykék esetében — szocializálódás, játékok megosztása másokkal, rendszer és bizonyos szabályok, melyeket be kell tartani, ezek mind-mind ütközőpontok. Nem az a gond, ha van feszültség, hanem az, amikor a feszültség traumába vagy poszttraumába vált át. S hogy hogyan kerülnek a gyermekek a Mesekuckóba? Vagy a szülők hozzák el őket, mert érzik: segítőt kell találni a gyermeknek, vagy a gyermekorvos irányítja őket hozzám, mert nem organikus, testi okok a kiváltói bizonyos problémáknak. Mi pedig soha nem azt keressük, ki hibázott, ki rontotta el — hiszen alapjában véve minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, még ha nem is a legjobb módszert alkalmazza —, mi megoldást keresünk a helyzetre. A Mesekuckóban pedig újabb 'járatlan ösvények' várnak a kis mesehősökre ezen a meseterápiás úton” — magyarázza a pszichológus.

Szabó Kinga Mária