Tegnap hármas ünnepet tartottak a Szamoskóródi Református Egyházközségben: anyák napját és hazatérés napját, illetve a reformáció 500. évére emlékeztek.

Anyák napján a lelkipásztorok többsége a legtöbbször olyan édesanyákról beszél, akiknek kijárt a megpróbáltatásokból, vagy Jézus édesanyját említik, aki a megpróbáltatások során mindig ott volt a gyermekével. Erdei Árva István szamoskóródi református lelkipásztor ez alkalommal Mózes édesanyjáról beszélt, akiről keveset ír a Biblia, hiszen mindig a háttérben volt, de mindig alázatosan és igaz hittel nézett Istenre. A fáraó parancsa szerint a Lévi nemzetségéből született fiúgyermeket meg kellett ölni. Mózes édesanyja megtehette volna, hogy nem szüli meg a gyermekét, vagy hagyhatta volna, hogy megöljék, mint ahogy azt tették sok más fiúgyermekkel, de ő Istenre bízta. Sokak számára ma olyan természetesnek tűnik az, hogy az édesanyák feláldozzák az életüket a gyermekeikért, a családjukért. Nagyon sok olyan édesanya is van, aki azt hiszi, az a jó, ha minden anyagit megad a gyermekének. Mózes édesanyja a hit által rejtegette gyermekét, ez a hit hiányzik ma nagyon sok édesanyából. Ma már elítéljük a fáraót, aki megölette a gyermekeket, de mi a véleményünk azokról az anyákról, akik az abortusszal ők maguk ölik meg gyermeküket? A modern világ fáraói a lassú halál útját választják. Nem a gyerek életét veszik el, hanem annak a lelkét. Mindent megtesznek azért, hogy széthulljon a család. Ezért fontos a hit, megtanulni hinni az isteni kegyelemben — figyelmeztetett az igehirdető.

Póti Eduárd, a Szatmárnémeti Református Gimnázium történelemtanára a reformációról tartott nagyon érdekes és tanulságos előadást. Miért emlékezünk? — tette fel a kérdést. Azért, mert szokás, mert elvárják tőlünk? Vagy azért, mert rólunk, nekünk szól az, ami történik? Ha nem tudjuk magunkévá tenni a múlt történéseit, ha az emlékezésnek nincs haszna, akkor nem tudunk előre menni. Póti Buzogány Dezsőt, korunk egyik legjelentősebb egyháztörténészét idézte, aki szerint a reformáció igehirdetés. A reformáció a mindennapi életünkben történik, ahogy élünk, ahogy beszélünk, ahogy viselkedünk. A reformáció idején szükség volt a változásokra, Luthert a kétségei irányították. Mit jelent számunkra a reformáció? — vetődött fel az újabb kérdés. Nem elég csak azt mondani, hogy református vagyok, úgy is kell élni. A reformáció nélkül nem lenne most ilyen a magyarság és a magyar kultúra. Reformátusnak lenni egyedül a hit által lehet. A hit célt és irányt mutat. Meglátszik azon, aki hisz és aszerint cselekszik.

A továbbiakban a gyerekek anyák napi műsora következett, akik a versek és az énekszámok után virágcsokrokkal köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat. Az istentiszteletet követően a résztvevők a közösségi házban közös ebéden vettek részt. A beszélgetés során emlékeket idéztek és a jövő esélyeit latolgatták.

Elek György