Mindmáig sokszor sötétben tapogatózva, hiszen nemigen tudjuk, mi az igazi demokrácia, de annyi bizonyos, hogy nem azt éljük. Erre ékes bizonyíték minden olyan időszak, amikor a csak papíron decentralizált intézmények még mindig Bukarestbe küldik a statisztikákat. A statisztika pedig ugyan számokból áll, amelyek egyetemesek, s nemigen lehet velük vitába szállni, kivéve akkor, ha egyének vagy bizonyos csoportok sajátos érdekeit szolgálják ki. Most az rúgta le nálam az ékszíjat, ahogy a szatmári főtanfelügyelő nyilatkozott. Szerinte a gyerekek több mint háromnegyede részt vesz az online oktatásban, és a pedagógusok csaknem 85 százaléka képes online oktatni. Sajnos már elég régen tart ez a furcsa helyzet, hogy elfogyjanak belőlem az igazán őszinte kacajok, mert ehhez a helyzethez az illett volna, de nem tartok ott, hogy magamhoz beszéljek. Pedig most kedvem lett volna úgy magam elé képzelni az alakot, és megérdeklődni kedves és szelíd hangon, hogy mégis honnan veszi ezeket a számadatokat, és miért érzi ez az ország most is úgy, hogy hazudni kötelező. Bár lehet, hogy mindössze az a gubanc, hogy más és más módon értelmezzük ugyanazt. Ha szerintük az az online oktatás, hogy mi, szülők megkapjuk az elvégzendő feladatokat, akkor rendben. Ha azonban azt nevezzük online oktatásnak, amikor a körülményekhez képest valóban online és lehetőleg valós időben megy a téma, pedagógusokkal a digitális tér másik oldaláról, akkor már erős kétségeim vannak. Azt is megkérdezném, hogy mit jelent neki, hogy imitt-amott vannak vidéken problémák a digitális oktatással. Teszem azt ott, ahol se internet, se tablet, se laptop. Aztán rájöttem, hogy túl sok lenne a kérdésem, és biztos vagyok benne, hogy valós válaszok nem érkeznének rájuk, ugyanis mi még mindig a kommunizmusban élünk, ahol papíron minden rendben volt. Jól ismerjük a jelenséget, hogy ha előírták odafentről a kvótát, született disznó úgy is, ha azt csirkéknek kellett a farmon világra hozni, mindjárt párosával. Most a digitális oktatás működésének igazolását kérik, hát azt igazoljuk, hiszen a papír bármit elbír.

Őri-Pákay Franciska