„Harmadik alkalommal ültetünk Remény Fáját, abban a hitben, hogy utódaink majd örömüket lelik benne, és szeretettel emlékeznek reánk, amiért gondoltunk rájuk. Egy fa mindig a múltban gyökerezik és a jövőben zöldell” — hangzott a nem mindennapi faültetésen.

Ragyogó napsütés köszöntötte tegnap délben a Borókagyökér Egyesülethez érkezőket — a Lépésházat színes forgatag, néptáncosok, lelkészek, lovagok, cserkészek, érdeklődők sokasága állta körül, s volt, aki a szervezők kérésének eleget téve kis kupacnyi földet szorongatott, hogy a Remény Fája közös földben gyökerezzen. Lajter Imre, a debreceni Történelmi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend tagja köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva: „Különleges ez a nap, mert emléket állítunk a jövő nemzedékének. Emléket, masszív, kőből vagy ércből készült emléket a múltnak szoktak állítani, a jövő emlékének azonban elevennek, dinamikusnak, fejlődőnek kell lennie — egy fának, amely nő, terebélyesedik, gyökereit egyre mélyebbre ereszti a földbe, s amelynek lombjai alatt a jövő generációi állva talán úgy pillantanak vissza reánk, mint ahogy ma mi tesszük a Margit-szigeten az ősplatánt nézve, amelyet bő 200 évvel ezelőtt, József nádor korában ültettek, és amely igazi túlélő, átvészelte a szabadságharcot, a világháborúkat, a Margit-szigeti átrendezéseket, hatalmas árvizeket. Sérült ugyan az évszázadok alatt, de nem adta meg magát, kizöldül minden tavasszal, és új hajtásokat hoz” — fogalmazott, Jób könyvének sorait idézve: „Mert a fának van reménysége, ha kivágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak'. Ez a mi kis platánunk és eseményünk mottója is, hiszen hittel, reménnyel, szeretettel megerősödve a legnehezebb helyzetből is fel lehet állni, meg lehet találni az utat, amely továbbvisz.” Gondolatait követően előbb Zágoni Szabó Mihály tárogatójából csendültek fel huszárnóták és nem csak, majd Tóth-Páll Miklós színművész Ady egyik különlegesen elgondolkodtató versét, a Krisztus-kereszt az erdőn címűt szavalta, Méhes Katalin színésznő szatmári népdalokat énekelt, a Sárospataki Lovagok Egyesületének tagjai pedig egybeöntötték a földkupacokat, s elültetődött a Remény Fája, amely már a harmadik a Partiumban — ugyanis a sárospataki lovagok már évek óta támogatói a Bihar megyei Szentjobb településen működő Szent István Szociális Központnak s az általa istápolt gyermekeknek, tavaly pedig úgy gondolták, barátságuk ötödik évfordulóját egy nem akármilyen mementóval, faültetéssel ünneplik meg, s a hegyközszentimrei erdő szélén, Szent Imre tölgyfája mellé elültették a Remény Fáját is. Akkor úgy gondolták, ez egyszeri alkalom, ám a faültetésről szóló híradások nyomán ősszel Szatmárról érkezett kérés, közben pedig Koltón is a földbe került egy Remény Fa.

„Ahogy ez a fa gyökereivel a földbe, úgy tudjunk mi is hitünk gyökerével Krisztusba kapaszkodva felfelé nézni és remélni. Vidámíts meg bennünket a mi nyomorúságunkhoz képest” — mondta áldásában nt. Sipos Miklós lelkipásztor; nt. Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese pedig Mózes első könyvéből idézett: „És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette.” Pálffy Annamária unitárius lelkipásztor Pál apostol korintusiakhoz szóló leveléből választotta az igei áldását: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” Ilyés Sándor evangélikus-lutheránus lelkész pedig úgy fogalmazott: Isten fontosnak tartja, hogy nekünk is legyen gyökerünk, ám erős gyökereink csak akkor lehetnek, ha betartjuk a két legfőbb parancsolatot: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből”; valamint „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Az igei áldásokat követően a platáncsemetére rákötötték a szeretet piros, a hit fehér és a remény zöld színű pántlikáját, majd Juhász Gyula Ne bántsátok a lombokat című verse hangzott el Szökőcs Zsuzsanna előadásában, elhelyezték a Seres Ferenc által adományozott, „A Platán szózata” című saját költeményével díszített kőtömböt, a különleges faültetés pedig a pusztadaróci, szamoskrassói, ákosi, óvári és szatmárnémeti néptáncospárok ez alkalomra összeállított, fergeteges előadásával zárult, míg maga a rendezvény egy tál jóízű bográcsossal és még jobb ízű beszélgetéssel.

Szabó Kinga Mária