A rendszerváltáskor sokan remélték, hogy a mezőgazdaság visszanyeri a rangját, és jó megélhetést biztosít azok számára, akik ebből a munkából próbálnak megélni. Nem ez történt, sokan épp abba buktak bele, hogy erre alapozva képzelték el a jövőt.

A falusi közösségek 1970-es években elkezdődött felbomlása, a falvak fokozatos elnéptelenedése a rendszerváltás idejére a mezőgazdaság mélypontra sülyedéséhez vezetett. A változás után elindult reformok még mindig csak kísérleti állapotban vannak: nem történt meg a földek visszaszolgáltatása, ahol megtörtént, ott nincs hatékony, piacorientált gazdálkodás. A legnagyobb nehézségekkel a kisgazdák küzdenek, jelenleg az ő jövőjük a legbizonytalanabb.

Mezei Ferenc tizenöt év hercehurca után kapott vissza 2,7 hektár földet Szatmárnémeti és Szatmárudvari között. Előbb növénytermesztéssel foglalkozott, majd miután nem tudta megfelelő áron értékesíteni a takarmánynövényeket, állatokat vásárolt, hogy azokkal etesse meg. Egy idő után kezdett nyereségessé válni, de kapott egy felszólítást, hogy azon a helyen nem tarthat állatokat. Megértette, hiszen körülötte elkezdődtek az építkezések, többek között lakóházak is épültek. A területnek megnőtt az értéke, így eladta, és vett egy sokkal nagyobb területet olyan helyen, ahol lehetséges volt az állattartás. Létrehozott egy kisebb sertésfarmot, amit semmiképp sem tudott nyereségessé tenni. Most ott tart, hogy miután éveken át csak befektetett, nem tudja eldönteni, hogy mi legyen a következő lépés. Számtalanszor hallotta politikusok, gazdasági szakemberek szájából, hogy a kisgazdaságoké a jövő, most ugyanazok az emberek mondják, hogy társulni kell. Jelenleg teljes bizonytalanságban él.

Több ország példája is bizonyítja, hogy az EU-csatlakozással a várakozásokkal szemben nem emelkedtek az élelmiszerárak, sőt, egyes országokban még csökkentek is — magyarázza Balogh István agrármérnök. A hatékonyabb kereskedelmi rendszer súlya és szervezettsége következtében komoly rések keletkeztek az élelmiszeripar szilárdnak hitt bástyáin, ami többnyire a mezőgazdasági szektorban jelentős eredményromlást hozott. Balogh — harminchét éve foglalkozik mezőgazdasággal — megtapasztalta a kollektív gazdálkodás bukását, annak feloszlatását, a kis gazdálkodás kialakulásának máig tartó próbálkozásait, és most azon a véleményen van, hogy nincs jövője a kis gazdálkodásnak. Fel lehet mutatni jól működő külföldi példákat, de azokat nálunk jelen pillanatban nem lehet megvalósítani. A kis gazdálkodás olyan régiókban működik, amelyeket egybe lehet kötni az agroturizmussal. Szatmár megyében nincsenek olyan turistahelyek, ahol naponta lehet turistákat fogadni és helyi termékekkel ellátni őket. Ráadásul ha lenne is ilyen turistaszálló, a román törvények annyira szigorúak, átláthatatlanok és többféleképpen értelmezhetők, hogy nem kedveznek a kisgazdáknak.

Nálunk a változást jelentősen gátolja a globalizáció — hangsúlyozta Nagy Imre kereskedő. Az 1990-es években elkezdődött ugyan a privatizáció, kialakultak a kiskereskedelmi egységek, boltok stb., s úgy tűnt, hogy kialakul egy verseny a fogyasztók jobb ellátása érdekében. Ezzel párhuzamosan megjelentek a multinacionális vállalatok, ami hátrányos helyzetet teremtett a kisvállalkozóknak. Ma már ott tart a kereskedelem, hogy a nagyok próbálják kiszorítani egymást, a kiskereskedők esélytelenné váltak a megmaradásra. Azon kistermelőknek, akik piaci értékesítéssel kívánnak jövedelemhez jutni, vagy éppen ily módon szándékoznak eltartani családjukat, komoly változásokat kell kieszközölniük. Számos ponton szükségessé válik az eddigi gyakorlatuk felülvizsgálata és megváltoztatása. Kezdetben sokan remélték, hogy a kisvállalatok megjelenése munkahelyteremtéshez vezet. Az is eredménynek számított, ha egy családi gazdaságban a család tagjai számára biztosított a munkahely. Erre volt is lehetőség, egy idő után azonban olyan törvények jelentek meg, amelyek ellehetetlenítették a családi vállalkozásokat. Sok esetben egy családi vállalkozásnak nem volt annyi bevétele, amennyi adót és illetéket kellett fizetne. A vállalkozó nem hogy munkaerőt alkalmazzon, még a saját családját sem tudta eltartani, akik sokszor egész nap dolgoztak. Ezek nagy része is csődöt mondott — szögezte le Nagy Imre.

Hornyák Anna közel húsz évig dolgozott a Mondialában, a férje pedig az Unióban. Mind a két munkahely megszűnt, nem tudták fenntartani a tömbházlakást, nem volt miből biztosítsák a megélhetésüket, így visszaköltöztek Szamosdobra, és elkezdtek zöldségtermesztéssel foglalkozni. Egy ideig ment, de miután elkezdtek beáramlani az importtermékek, abba kellett hagyniuk. Most viszonteladóként dolgozik a szatmárnémeti élelmiszerpiacon.

Sokáig lehetne még hallgatni a panaszkodó embereket, akik azt remélték, hogy a mezőgazdaság visszanyeri a rangját. Nem ez történik, és azt sem lehet látni, merre vezet az út.

Elek György