A szüret ünnep, az őszi hónapok legfontosabb gazdasági és társadalmi eseménye, de a mérlegvonás és a hálaadás lehetősége is egyben, melynek hagyományos bállal adják meg a módját.

Mint minden, a Szárazberki Református Egyházközség és a Hármashatár Egyesület által szervezett eseményen, szombat este is zsúfoltságig megtelt a szárazberki kultúrház, mind a nézők, mind a fellépők nagy izgalommal várták a műsor kezdetét — amely mérlegvonás is, hiszen a gyermekek és ifjak bemutatják egyre gazdagodó tánctudásukat, és hálaadás is, amiért egyre többen csatlakoznak a csoporthoz. A közel kétórás, vidám összeállítás megalapozta egy igazi falusi szüreti mulatság hangulatát — közben pedig egyre gyarapodott a szépen becsomagolt tombolatárgyak halmaza, ez volt ugyanis a „báli belépő”. A tombolajegyek árából egyrészt az egyesület néptáncosainak szeretnének cipőket vásárolni, másrészt „az egyesület kiürült bugyellárisát töltik újra, hogy jövő nyáron is szintén valami szép és tartalmas élményben lehessen részük a gyermekeknek”. „Idén az ifjakat a nyíregyházi állatkertbe vittük el, a kicsiket pedig a felsővisói nosztalgiavonattal vonatoztattuk meg — s e két kirándulást a tavalyi szüreti, illetve az idei farsangi bál bevételéből valósítottuk meg. Ebben az évben 19 különböző rendezvényen voltunk jelen, léptünk fel hol néptánccal, hol a színjátszókör előadásaival” — mondta Ilonczai Zsombor református lelkipásztor, megköszönve az eddigi és a bálesti adományokat és tombolatárgyakat, majd a 100. Zsoltárral köszöntötte az egybegyűlteket. „Adjatok hálát az Istennek mindenkor mindenért! Igen, ez a hálaadás időszaka, de a reményé is, hiszen közben egyesek már el is vetették a jövőre szárba szökkenő búzaszálat” — fogalmazott. A lelkipásztori köszöntőt követően elsőként a kiskórus, azaz a gyermekek énekeltek — köztük a Pünkösdi Rózsa Népdaléneklési Verseny megyei szakaszának nyertesei, az országos versenyről dicsérettel hazatérő Simon Szilvia és Ilonczai Zsófia —, majd a felnőtt kórus nyújtotta át népdal- és zsoltárcsokrát. A nézők könnyesre kacagták magukat Kéri Ferenc a beteg Samu-disznóról s szintén beteg gazdájáról szóló, pajzánul humoros történetén, majd kétszer is visszatapsolták a felcsíki és szatmári táncokat járó néptánccsoportot. A műsor végén kis „technikai szünet” következett, amíg átrendezték a termet s megérkezett a pizza-vacsora, ugyanis a szüreti bál az egyetlen olyan alkalom, amikor a nőszövetség tagjai nem a konyhán sürgölődnek, hanem ők is pihennek. Vacsora után természetesen mindenki táncra perdült, s mint ahogy az illik, kivilágos kivirradtig állt a bál a Lesz Trió muzsikájára.

Szabó Kinga Mária