A szatmári svábok magyar és német nyelvű római katolikus énekeinek összegyűjtése, egységesítése, orgona kísérettel való ellátása és nyomdai kiadása címmel nyert pályázatot Hermann Szabolcs karmester, melynek megvalósítása mérföldkő lehet a szatmári egyházzenei életben.

Hermann Szabolcs a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíját Kolozsváron vehette át Markó Bélától, az alkotói ösztöndíj bizottság elnökétől.

„A Szatmári Egyházmegye templomaiban amolyan szájról szájra, apáról fiúra, illetve anyáról leányra hagyományozott módon őrződtek meg a sajátos, helyi jellegű népi énekek. Ezek erősen belegyökereztek a híveink szívébe, szívesen éneklik ezeket szentmiséken és más templomi ájtatosságok keretében. Sokan fájlalva emlegetik is, hogy ezeket nehezen tudják tovább hagyományozni a fiatalabb nemzedékeknek, mert nincsenek meg írott formában, pláne nem kottás kísérettel. Épp ezért nagy örömömre szolgál, hogy Hermann Szabolcs ennek a helyi ének-zenei kincsnek az összegyűjtését, kottázását és kiadását is célul tűzte ki” — fogalmazott Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke.

Hogyan is történt mindez?

Károlyi Sándor gróf utasítására 1711 után kezdődtek meg a sváb telepítések Szatmár és Nagykároly környékére. Károlyi Sándor többször hangsúlyozta megbízottainak, hogy katolikus svábokat toborozzanak és telepítsenek át. Az áttelepítés során a svábok nemcsak családjukat, hanem minden szellemi vagyonukat — mélyen vallásos emberekként a német nyelvű egyházi énekeiket is magukkal hozták, íratlan formában.

Szatmár környékén 1880-tól kezdődően az elmagyarosodás következtében szinte már csak magyarul tanítottak az iskolákban, így a német nyelv lassan kiszorult a használatból, s az egyházi közösségek fent nevezett német nyelvű énekei is lassan-lassan magyar fordítással éltek tovább a liturgiai használatban. Sajnos mind a mai napig íratlan formában, szájról szájra hagyományozódnak tovább ezek a zenei kincsek.

„Szatmári születésű, magyar anyanyelvű svábként már régóta foglalkoztat a szatmári sváb katolikus énekek témája. Édesapám, aki a csomaközi Szent István király római katolikus templom kántora, már kiskorom óta biztatott a feladat elvégzésére, hogy ezeket az énekeket a szatmári egyházmegye területén összegyűjtsem, egységesítsem (úgy szövegileg, mint dallamilag), orgonakísérettel ellássam, hogy végre írott formában is fennmaradjanak a jövő generációinak. Ehhez a munkához még gyerekfejjel, általános iskolásként neki is láttam, s a csomaközi templomban énekelt népénekek közül néhánynak orgonakíséretet írtam. Ezeket a gyerekfejjel végzett munkákat visszanézve elmosolyodom, vannak jó ötletek is benne, de természetesen sok utómunkát igényelnek, javításra szorulnak, így még sok feladat vár rám. Az alkotói ösztöndíj bizottság tagjai szintén nagyon izgalmasnak találták a pályázati témát és a beküldött pályázati anyagot, s különösen sok bátorítást és tanácsot kaptam Csíky Boldizsár zeneszerzőtől, aki a munkafolyamat során is beszámolókat vár tőlem” — mesélte Hermann Szabolcs, aki két típusú énekeskönyv szerkesztését és kiadását is tervezi: egy kisméretű énekeskönyvét, amely az énekek egyszólamú kottáit és szövegeit tartalmazná, valamint egy nagyméretű orgonakönyvét, amely az énekek orgonakíséreteit és szövegeit foglalná magába.

„A munkafolyamat során személyesen látogatok el a szatmári egyházmegye összes plébániájára, ahol a helyi kántoroktól beszerzem az érintett énekek szövegeit és kézzel lejegyzett kottáit (amennyiben van), valamint hangfelvételeket is készítek az énekekről, a kántor előadásában. Az énekek összegyűjtése után a legelső probléma a dallam egységesítése lesz — ez alatt az idő során szájról szájra terjedő torzulások okozta hanghibák, ritmushibák kijavítását értem —, de azon énekek esetében, melyeknek eredeti kottaanyagát megtalálom valamelyik énektárban vagy a németországi és ausztriai német ajkú katolikusok énekeskönyvében, a Gotteslob-ban, a kötetben az eredeti dallamot tenném közzé.

Az énekek többségének napjainkban már csak a magyar nyelvű szövege használatos, de azon énekek esetében, amelyeknek magyar és német nyelvű szövegeit is használják, a kiadásban mindkét nyelven közölném. Ugyanakkor a magyar szövegek korszerűsítése is egy fontos teendő úgy, hogy az a liturgiai elvárásoknak is megfeleljen. E feladathoz természetesen egy teológiai professzor segítségét fogom kérni.

Azt gondolom, hogy semmiképp nem szabad tétlenül nézzük, ahogy sváb őseink vallási énekei a lejegyzés hiánya miatt napról napra homályba merüljenek. Az énekek összegyűjtése és kiadása már több mint 150 éve várat magára, s mivel egy nagyon izgalmas feladatnak találom, nagy lelkesedéssel fogok munkába állni és megvalósítani” — tette hozzá Hermann Szabolcs.