Szerdán délután hat olyan kiemelkedő személyiség vehette át a Kiválósági oklevelet, aki közül öt több mint fél évszázados munkájával jelentős mértékben hozzájárult Szatmár megye kulturális életének gazdagításához, valamint történelmi értékeink megismertetéséhez, ápolásához  — mint ahogy tette rövidre mért életében Fodor István is.

A több mint fél évszázados időmeghatározás pedig cseppet sem túlzó szófordulat, hiszen a Kiválósági oklevéllel egy-egy kerek születésnap kapcsán szokták elismerni az illető tevékenységét — s a most köszöntöttek közül Muzsnay Árpád tanár, művelődésszervező, ám ennél sokkal több 85., Szodoray-Parádi Hajnalka tanár, képzőművész 80., Kereskényi Sándor tanár, akadémiai tudásszintű polihisztor 75., Nyiri Zoltán tanár, festőművész 75., Tillinger István festőművész 75. születésnapját ünnepli idén, Fodor István pedig pár hét múlva töltené az 50 évet.

Az Iparosotthonban a Szatmár Megyei Tanács alárendeltségében működő Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont, illetve a Szamos folyóirat által partnerségben a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatallal és a G.M. Zamfirescu Kulturális Központtal szervezett ünnepség résztvevőit elsőként Elek Eszter, a hagyományőrző forrásközpont referense köszöntötte. 
Mint mondta, egy közösség valódi értékét az azt alkotó emberek adják. Mindaz, ahogyan élünk, gondolkodunk és cselekszünk, szorosan összefügg azzal, hogy kik vesznek körül bennünket a mindennapokban, hiszen ők formálják jellemünket, alakítják szokásainkat, gazdagítják gondolatainkat és alakítják szavainkat. „E tekintetben mi, szatmári magyarok, igazán szerencsések vagyunk. Olyan közösségben élhetünk, ahol vannak, akikre büszkék lehetünk, akiknek életútja iránymutatást ad számunkra. Vannak, akiktől tanulhatunk, és vannak, akiket méltán választhatunk példaképeinkké.” — fogalmazott.

Mércének nevezte az elismerésben részesülőket Pataki Csaba megyei tanácselnök, hangsúlyozva: amellett, hogy nagyon sok mindent alkottak szinte valamennyien gyakorló tanárok, pedagógusok is voltak, s így generációkon keresztül elhintették azokat az érték–magokat, amelyek irányt mutatnak a ma generációinak is. 
Gondolatai zárásaként megköszönte nekik azt a gazdag „termést” amellyel az elmúlt évtizedekben a szatmári (magyar és nem magyar) közösséget gazdagították. 

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Kereskényi Gábor polgármester is, rámutatva: a közösség ereje abban rejlik, hogy elismerjük azokat, akik életük során példát mutattak elkötelezettségükkel, kitartásukkal és bölcsességükkel. „A mai díjazottak – Kereskényi Sándor, Muzsnay Árpád, Nyiri Zoltán, Szodoray-Parádi Hajnalka, Tillinger István és a posztumusz díjas Fodor István – munkája és áldozatvállalása gazdagítja közösségünket, és követendő példaként szolgál mindannyiunk számára.” — mondta.

Az elhangzott szép gondolatokon túl a Szamoshát Néptáncegyüttes előadása, Marozsán Vivien éneke, illetve a Szamos Diákirodalmi Kör fiataljainak összeállítása tette igazán ünnepivé az eseményt.

Muzsnay Árpád életét és munkásságát a magyar kultúra, a közösségi szolgálat és a művelődés szolgálata határozza meg. Szatmárnémetiben született 1941. június 21-én. Tanári diplomát a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerezett. Neve elválaszthatatlanul összefonódott a Szatmár megyei magyar nyelvű kulturális rendezvények szervezésével. Legyen szó Páskándi-, Rákóczi- vagy Szilágyi Domokos-megemlékezésekről, az érmindszenti zarándoklatokról vagy a Kölcsey-emlékünnepségekről, mindezek kezdeményezőjeként és elkötelezett szervezőjeként évtizedek óta szolgálja a közösség összetartozását és közös értékeink méltó felmutatását.

Szodoray-Parádi Hajnalka Désen született. Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Képzőművészeti Líceumban végezte el, majd az Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen szobrász szakon szerzett diplomát. A diploma megszerzése után Felsőbányára kapott kinevezést, ahol az elméleti líceumban tanított rajzot, művészettörténetet és műszaki rajzot. Egy évvel később Szatmárnémetibe került, a mai Aurel Popp Művészeti Líceumba, ahol évtizedekig oktatott és alkotott. Tanítványai között sok rendkívül tehetséges fiatal volt, közülük sokan később maguk is pedagógusok vagy elismert művészek lettek. A nagyközönség számára egyik legismertebb alkotása a Kossuth–kerti Zöldház előtt álló Kiss Gedeon mellszobor.

Kereskényi Sándor (az oklevelet fia vette át)egész életét a kultúra, a művelődés és a közösség szolgálatának szentelte. 1951. május 8-án született Szatmárnémetiben, és már fiatalon elkötelezte magát a tudás és a kultúra szolgálata mellett. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Filológia Karán szerzett diplomát, majd pályafutása során számos területen bizonyította elhivatottságát: volt tanár, a Harag György Társulat irodalmi titkára, újságíró, szenátor, megyei tanácsos és muzeológus. Bármely területen tevékenykedett, ugyanaz a szándék vezérelte: értéket teremteni, a tudást és a kultúrát szolgálni, és a közösséget erősíteni. Kiemelkedő kulturális tevékenységének elismeréseként 2019-ben a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Nyiri Zoltán 1951. november 21-én született Abafáján. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen tanult, diplomaszerzés után Szatmárnémetibe került, feleségét követve, aki már korábban itt kapott kinevezést. Tanári pályájának fontos szakasza a szatmári Aurel Popp Zene és Képzőművészeti Líceumban töltött időszak. Számára a festészet nem csupán foglalkozás, hanem mesterség, hivatás és életforma. Az alapok elsajátítására épül a kreativitás, amelyből végül megszületik a művészet. Vallja azt, hogy ábrázolni bárki megtanulhat, de gondolatot és üzenetet vinni a képbe már sokkal nehezebb feladat. Egy festménnyel akkor elégedett igazán, ha „beszélgetni tud vele”. Alkotói pályája is rendkívül gazdag: 1977-től napjainkig minden megyei csoportos kiállításon részt vett, egyéni kiállításokkal 2016-ban és 2019-ben jelentkezett.

Tillinger István 1951. április 5-én született Nagymajtényban. Alapító tagja volt a Szatmári Amatőr Képzőművészek Egyesületének, amely 1989-ig működött. A rendszerváltás után az alkotóközösség Szatmári Alkotóház néven indult újra. Az első kiállításon harmincöt művész munkái szerepeltek. Az egyesületben mindig alelnöki feladatokat vállalt, hiszen az elnöki teendők mellett nem maradt volna elegendő ideje az alkotásra. Szereti a városát, ezért festményein gyakran örökíti meg Szatmárnémeti műemlékeit és jellegzetes épületeit.

Fodor István (az oklevelet édesapja vette át) 1976. április 24–én született Szatmárnémetiben — és már 15 éve nincs közöttünk. Újságírói hitvallása szerint: „A „téma az utcán hever” riporteri szállóige igazságára már zöldfülüként rájöttem, hogy sokszor a legegyszerűbb ember sorsa szolgáltatja a legfordulatosabb, legérdekesebb, legtanulságosabb és persze legemberibb történeteket.” 
Régimódi — magyarán: emberközeli — újságíróként úgy látta és láttatta írásaidban a világot, ahogy kevesen. Riportertarisznyája mindig tele volt történetekkel, vidéki tereputak kalandjaival, hiszen járta a megyét vonattal, kocsival, biciklivel s ha úgy adódott, a gyaloglás sem esett nehezére; hajtotta az a bizonyos láz, az ösztön. 
 S amikor leült az írógép, majd a számítógép mellé, az írásba soha bele nem fáradó, valódi grafománként olyankor megszűnt számára a külvilág, nem volt más csak a téma és a betű.