Békési Nóra klinikai pszichológust, a kaplonyi Szivárvány Egyesület alapítóját és vezetőjét kérdeztük arról, hogy a vásárlást illetően mikor kell határokat szabni a gyermek számára. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy lehet ezt jól kezelni, és hogy milyen az ideális megközelítés szakértői szemmel.

Pszichológiai szempontból ahhoz, hogy egy gyermek egészségesen fejlődjék, és boldog, kiegyensúlyozott legyen, a legfontosabb alapszükségletek a szeretet, a gondoskodás, az elfogadás, a kötődés iránti vágy, a biztonságérzet, az autonómia iránti szükséglet, a reális határok szabása, a spontán, felszabadult játék és a szabad érzelemkifejezés.

Amennyiben szülőként szem előtt tudjuk tartani a gyermek ezen igényeit, akkor máris látni fogjuk, hogy nem tárgyakra és eszközökre van szüksége, hanem ránk: anyára vagy apára, a fizikai közelségünkre, a kizárólagos figyelmünkre, arra, hogy érzelmileg elérhetők legyünk, és hogy a saját példánkkal tanítsuk meg neki azt, hogyan fejezheti ki az érzéseit, hogyan kezelheti a konfliktusait, illetve a mindennapi mintákkal tudunk egy általunk fontosnak tartott értékrendet kialakítani a gyermekben is. A gyerekeknek nem palotára van szükségük, hanem otthonra, ahol szeretet és biztonság van. Nem luxusnyaralásra, hanem élményekre és kalandokra. Nem töméntelen mennyiségű játékra, hanem minőségi időtöltésre és olyan eszközökre, amelyekkel a szerepjátékok során meg tudják alkotni a felnőtt világ leképződését, mert jó esetben a gyerekek figyelnek és utánoznak minket. Így tanulják meg, hogyan működik a világ — vallja a szakember, aki azt is elárulta, hogy játékvásárlás esetén az egyik legfontosabb szempont az, hogy ne kész játékokat vegyünk, amelyekkel például leül a gyerek, aztán megnyom egy gombot, és az már működik is. Próbáljunk olyan játékokat választani, amelyeket a gyermeknek használnia kell, tehát maximálisan bevonódik a játékba, illetve amelyekkel meg tudja alkotni azokat a helyzeteket, amelyeket a felnőtt világban észlel. Például: tud boltosat játszani, állattenyésztőset, orvososat, óvónéniset, vadállatosat stb. Ezek a szerepjátékok fognak abban is segíteni, hogy úgymond kijátssza magából az érzéseit: kiadja a feszültségét, a dühét, a szomorúságát, vagy beletegye a játékba az összes örömét, amelyet aznap tapasztalt. Tehát a szerepjátékok első helyen állnak pszichológiai szempontból. Emellett nagyon hasznosak a LEGO-k, építőkockák, amelyekből bármi építhető, bármilyen világ megteremthető. Fontos egyébként, hogy a ruházkodás terén se halmozzuk el a gyerekeket. Lényegesebb szempont az, hogy főleg óvodáskorban engedjük az öltözködés szintjén megélni a nemi identitásukat, tehát ha kislány, és azt szeretné, akkor viselhessen mindennap szoknyát és ékszereket, hajpántokat, ha pedig fiú, akkor engedjük, hogy nagyon macsó legyen már 4 évesen is, mert ez egy szenzitív időszak a gyerekek életében, ekkor erősödnek meg a nemi identitásukban, vagy épp bizonytalanodhatnak is el a környezet hatására.

Szülőként bármilyen területen történő vásárláskor nagyon fontos feltennünk maguknak azt a kérdést, hogy a gyermeknek valóban szüksége van-e az adott tárgyra, vagy épp mi akarunk ezzel kompenzálni. Tegyük fel például a következő kérdést: azért van ez, mert gyerekkorunkban mi magunk nem kaptunk meg valamit, és szeretnénk, ha ő mindent megkapna, vagy bűntudatunk van, mert kevés időt töltünk otthon, és ezért kárpótolni akarjuk? Mert ha ezeket a gondolatokat felfedezzük magunkban, akkor egyértelmű, hogy nem kell megvenni a huszadik kistraktort, hanem haza kell menni, és jól meg kell ölelgetni a gyereket. Sokkal nagyobb örömet szerez ez mindkét fél számára, és még a társas kapcsolatunkat is erősíthetjük vele.

Mikor kell azt mondani, hogy nem?

Nyilván fontos egyfajta szabályrendszer felállítása. Először is mindig rendbe kell rakni magunkban a saját értékrendszerünket, tudatosítani kell a vásárlási szokásokat, és amikor ezzel már rendben vagyunk, akkor el lehet dönteni, hogy mit szeretnénk, illetve nem szeretnénk megvenni a gyermeknek. Abban az esetben, amikor tudjuk, hogy a gyermekünknek egyáltalán nincs szüksége egy bizonyos játékra, csokira, üdítőre, akkor bátran mondhatunk nemet, sőt, ez nagyon is fontos. A gyerekek folyamatosan feszegetik a határaikat, időnként bepróbálkoznak, hogy mivel meddig mehetnek el. Amikor szabunk egy határt, és azt egy egyértelmű, megkérdőjelezhetetlen nemmel fejezzük ki, akkor a gyerek tudni fogja, hogy megtalálta a határait, és ettől biztonságban érzi magát. A szabályrendszer felállítása az egyik legfontosabb összetevője a gyermek biztonságérzetének. Ha nincsenek szabályok (amiket mi magunk szülőként is betartunk), akkor a gyerek szorongani fog. Fontos ugyanakkor, hogy ez semmiképp ne jelentse azt, hogy túl sok mindent megtiltunk a gyereknek, vagy hogy folyamatosan korlátozzuk őt, például: „Ne szaladj, mert elesel!” „Ne mássz fel!” „Ne siess!” Ha túl sok a tiltás és a „nem”, akkor egy idő után hatástalan lesz az a „nem”, amelyet vásárlás közben kimondunk. A merev, megkérdőjelezhetetlen szabályok száma ne legyen túl sok, de azokat minden esetben tartsuk be! Ezeknek a szabályoknak családon belül kell megszületniük, és sokkal eredményesebbek akkor, ha a szabályokat a gyerekekkel együtt határozzuk meg, például együtt döntjük el, hogy hány órakor vacsorázunk, vagy hogy mennyi ideig lehet mesét nézni naponta. Nyilván úgy kell alakítanunk a beszélgetést, hogy a mi elképzelésünk érvényesüljön, de ha a gyermek megélheti az autonómiáját, úgymond beleszólhat abba, hogy hány perc mesézés lehet, akkor máris fontosabb lesz számára a szabály betartása — meséli a szakember.

A jól ismert „hiszti”

A szülök rémálma, hogy a gyerek nyilvánosan, mondjuk a bevásárlóközpont közepén jelenetet rendez, mert valamit nem kapott meg. Erről is megkérdeztük szakértőnket, hiszen fontos, hogy tudjuk, mikor hisztizik a gyerek, és mikor van dolgunk komoly gonddal. A klasszikus hisztinek vannak jelei. Na de melyek ezek?
A hisztinek nagyon nagy jelentősége van a gyerekek fejlődése során, a hisztikre szükség van. Amikor egy gyermek hisztizni kezd, akkor azt úgy képzeljük el, mint egy segélykiáltást: „Anya, bajban vagyok, segíts! Nem tudok megnyugodni!”

Semmiképp nem rossz, csak általában nagyon csúnya formában nyilvánul meg, és legtöbbször a lehető legrosszabbkor. A hisztinek mindig oka van. A gyermek nem érzi jól magát. Felborult a biztonságérzete, fáradt, éhes, csalódott, feszült, és az ő életkorában még nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy ezeket az érzéseket el tudja mondani nekünk, ki tudja fejezni azokat. Ezért egy-egy hiszti során az amigdalában (az agy érzelmekért felelős része) aktiválódó érzések teljesen elborítják az agyat, aminek hatására a gyerekek nem tudnak gondolkodni, figyelni, igazából mindent áthat az a rossz érzés, amely bennük van. Ezért sírnak, ordítanak, tombolnak, nem működik egyetlen olyan agyi funkciójuk sem, amely képes lenne irányítani a viselkedésüket. Éppen ezért teljesen fölösleges szülőként ilyenkor elkezdeni nevelni a gyermeket, kioktatni, kiabálni, büntetni. Egyszerűen csak abban kell segítenünk neki, hogy meg tudjon nyugodni. A legjobb, ha meg sem szólalunk, csak biztosítjuk a jelenlétünkről, például kitárt karokkal, mosolyogva várjuk, hogy megöleljen, és az ölünkben megnyugodjék.

Később, amikor már teljes a nyugalom, akkor fontos megbeszélnünk, hogy ez a viselkedés nem volt szép, de ettől még ugyanúgy szeretjük őt. Gond akkor van, amikor szülőként beleállunk ebbe a harcba, és ugyanolyan feszültek leszünk, mint a hisztiző gyerek. Akkor nagyon nehéz bárkinek is megnyugodni. Nagyon jó technikák vannak arra, hogy szülőként hogyan maradjunk nyugodtak egy ilyen helyzetben, de az már egy külön interjút igényelne — mondja a szakember, akit hozzátette: ha szülőként engedjük, hogy a gyermek kifejezze az érzéseit, még akkor is, ha ez néha igen csúnya, akkor megtanítjuk neki azt, hogy nem kell magában tartania a rossz érzéseit, hanem ott vagyunk, és segítünk neki a megnyugvásban. Ezzel a hozzáállással csökkentjük a hisztik gyakoriságát, ha viszont szigorú szülők vagyunk, és visszafojtjuk a hisztiket, akkor azt tanítjuk meg a gyerekünknek, hogy a rossz érzéseinket nem mutatjuk ki, ugyanakkor éppen a tiltás okozta feszültség miatt nőni fog a hisztik gyakorisága.

Egyértelmű megoldás nincs

Sajnos változó az, hogy mit tehetünk nehéz helyzetben. Mint a szakembertől megtudtuk, azért nem lehet erre egyértelmű tanácsot adni, mert a helyzet megoldása attól függ, hogy milyen kapcsolat van a szülő és gyermek között, mennyire volt jellemző eddig a szabályok betartása vagy épp a nem betartása. Mert ha a gyerek megtanulta, hogy kb. 5 percig kell ordítania, mert utána megkapja azt, amit szeretne, akkor ordítani fog, mert tudja, hogy azzal éri el a célját. Ellenben ha megtanulta azt, hogy a „nem” az valóban nemet jelent, akkor nagy valószínűséggel pillanatnyilag csalódott lesz, de könnyen el tudjuk terelni a figyelmét, és majd otthon, nyugodt környezetben meg tudjuk beszélni vele, hogy miért nem vettük meg, amit ő szeretett volna. A bolt közepén ordító gyereket meg kell nyugtatni a szeretetünkkel és elfogadásunkkal, de ettől függetlenül nem kell megvennünk azt, amiért épp harcol. Mivel a gyerekek utánoznak minket, követik a mi mintánkat, ezért ha mi tudatosak vagyunk, amiről beszélünk is neki, akkor anélkül, hogy tanítanánk, ő is tudatos lesz. A tudatosságra nevelésben kulcsfontosságú a kommunikáció, az, hogy meséljük el, hogyan is működnek az anyagi dolgok a felnőttek világában, mi az, ami a mi családunkban fontos, milyen szempontok alapján költjük el a pénzünket. Fontos a gyerekek értelmi szintjén, meseszerűen átadni az információkat.

Mi okozza a bajt?

A gondot mindenképp valamilyen érzelmi szükséglet ki nem elégülése okozza, illetve hozzájárul a virtuális ingerek hatása is, aminek következtében a gyerekek türelmetlenebbek, mindent és azonnal akarnak — vélekedik a gyermekpszichológus, aki azt is elárulta, hogy amikor egy gyermek folyamatosan „akar”, és valami mindig „kell”, akkor nem érzi magát biztonságban, ő akarja megteremteni azt a biztonságos keretet, amelyben újra jól érezheti magát. Oda kell figyelni az ilyen helyzetekre.

Fontos tudatosítani, hogy a gyerekek nem a tárgyaktól lesznek boldogabbak, így nem leszünk rossz szülők, ha valamit nem veszünk meg. Egyáltalán nem. Egy-egy új játék vagy eszköz csupán pillanatnyi örömöt okoz, sok esetben már azt sem, de hosszú távon nem ad jó érzést. Sokkal fontosabb a jelenlét, a figyelem, a szeretet. Sőt, nem is szabad mindent megvenni, még akkor sem, ha épp nincsenek anyagi korlátok, mert akkor megfosztjuk a gyereket attól a nagyon fontos érzéstől, hogy vágyakozhasson valami után, hogy akár hónapokig vágyjon valamire, majd tudjon felhőtlenül örülni, amikor megkapja azt.

Megfosztjuk attól, hogy legyenek céljai, tudjon dolgozni a céljai eléréséért, legyen türelmes, kitartó, megértő stb. Ha a szülő kételkedik önmagában, akkor meg kell nézni, hogy vajon mi okozza az ő rossz érzéseit, megtörténhet, hogy saját gyermekkori tapasztalatai állnak a háttérben. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy ha boldog gyermeket szeretnénk, akkor magunkat kell adnunk, a jelenlétünket, az időnket, az elfogadásunkat és szeretetünket — tette hozzá Békési Nóra.

Járay Zsanett