A hangerősséget decibelekben (dB) mérik. Az erdő susogása 20-25 dB, a normális emberi beszéd 40-50 dB, a huzamos 85-90 dB már árt a fülnek, a 110-130 dB végleges halláskárosodást és fájdalmat gerjeszt, a 160 decibelnyi zaj pedig átszakíthatja a dobhártyát is a súlyos halláskárosodás, vagy akár azonnali süketséget is okozhat. A szatmári belvárosban mostanában passziózó csillogó-villogó motorkerékpárok egynémelyike 100-120 dB-el száguldoz az utcákon, ez nem gyári tulajdonsága a motoroknak, hanem utólag, teljesen szabályellenesen sportkipufogókat szerelnek rájuk. Maga a motoros bukósisakban és részben maga mögött hagyva a robaját kevésbé hallja gépe dörgését, azt a nagyközönségnek szánja figyelemfelkeltési céllal, primitív feltűnési viszketegség ez a javából.
A régi Doboló, később Szirmay, ma Eminescu utcában sokszor látni az egyik iskolából a még folyamatban levő tanórák alatt kijövő személyt, vélhetően tanárt, aki felpattan az ott parkoló négykerekű motorjára és azt indulás előtt legalább 120 dB-el megtúráztatja, hadd értesüljön az iskola apraja-nagyja a távozásáról.

A civilizált világnak egyik nagyon negatív, részben elkerülhetetlen tartozéka az állandó zajszennyeződés és zajártalom, aminek következtében már mind fiatalabbaknál, sőt a fiataloknál is halláskárosodás kórismézhető. Mindenütt zaj van, a munkahelyeken, az utcákon, még a lakásokban is, beteges mértékben a koncerteken, sokan a génjeik miatt hangosan beszélnek és állandóan ordibálnak, az ífjak a zeneeszközeiket a maximális hangerővel hallgatják, az esküvői menetek veszettül tülkölnek, a piros, fehér és kék autók állandóan szirénáznak, és ha néha pillanatokra csend van, szinte belesajdul az emberbe. Mindez nem elég, most itt vannak még ezek a dobhártyákat szétdübörgő hangú motorok is. Délutáni, csendes utcákban randalírozva megzavarhatják mindenki sziesztáját, a pihenő időseket és kisgyerekeket felverik, a kutyákat, macskákat hergelik. A nyugati világban a '70-es években voltak divatban ezek a mennydörgő vascsodák, mint mindenben, ebben is ötvenévnyi körülbelül a lemaradásunk.

A zajártalom az élet folyamán összeadódik, nem felejtődik és emiatt a belső fül csigájában mind több hangérzékelő sejt szünteti be visszafordíthatatlanul a működését. A civilizációban élő legtöbb embernek ezért nem is tart ki élete végéig a hallása. A halláskárosodás civilizációs ártalomnak és ma már igazi népbetegségnek tekinthető, amelyiknek a különböző fokozatai már a húszéves fiatalok egynegyedénél is kimutathatók. 65 év felett az emberek fele, 75 év felett pedig a háromnegyede panaszkodik valamilyen hallászavarra. A halláskárosodás miatt az attól szenvedőnek teljesen megváltozhat negatív irányba a környezetéhez való viszonya, ha pedig már ifjúkorban jelentkezik, például egy dzsesszkoncertekre járónál, az megváltoztathatja az ifjú ember lelki világát, leszűkítheti az életlehetőségeit, a szakmai és társadalmi boldogulását és akár az optimális családalapítását is. A környezetnek sem túl kellemes, sokszor terhes is egy rosszul, vagy nem halló személy. Az őserdőben élőnek bezzeg 70 évesen is, ha egyáltalán él annyit, tökéletes a hallása. 
Hiába egy nagyon nagy súlyú gond ez, a civilizált világban az élet felgyorsult forgatagában a halláskárosodások megelőzésére sajnos sem elég idő, se kellő energia és se elegendő pénz nem jut. A mammon különben sem szeret a bajok megelőzésével foglalkozni, mert az munkaigényes, babrás és gyengén fizet, a már meglévő hallászavarok kezelése viszont sokkal több pénzt hoz a konyhára.

Szóval a motorok bömbölése egyáltalán nem hiányzik városunk lakóinak. Ennek ellenére sem a közlekedési rendőrség, sem a városvezetés semmit nem tett eddig a helyzet orvoslására. Sőt, még olyan hangokat is hallani, hogy jó, ha zajos a motor, mert az megelőzi a baleseteket. A román közlekedési törvény szerint elvileg a gépkocsiknál 74, a motorbicikliknél 95 dB a legnagyobb megengedett zajszint, de a gyakorlatban ezt nem érvényesítik, és egyelőre eszközök sincsenek hozzá. Máshol már zajradarokat használnak, és épp úgy kiküldik a büntetéseket, mint a sebességtúllépésnél. Műszaki ellenőrzéseket tartanak a forgalomban és a zajos motorok forgalmi engedélyét bevonják. Sok helyen, talán már Bukarestben is megszavazták, kitiltják a motorokat a városokból éjszakára, de nappalra is tilalmakat vezetnek be olyan utcákban ahol iskolák, óvodák, kórházak, öregotthonok vagy a fejesek lakásai vannak.     

Remélhetőleg nem kell ez ügyben is ötven évet várni, hogy intézkedjenek, de addig is, amíg ez megtörténik, védjük a fülünket valahogy e ”csodamotorok gyönyörű hangjától”, mert a megromlott hallás vissza már nem javul, nincsen, ahogy. E célra használhatunk füldugót, fülhallgatót, fülre húzott sapkát, vagy kucsmát, de ilyenkor aztán tényleg szét kell nézni a zebráknál! Dughatunk vattát a fülünkbe — de egyéb idegen testet ne! —, vagy rövid időre akár a két mutatóujjunkat is, és a tenyerünket is a fülkagylókra tapaszthatjuk. Rövid időre hasznos ujjal megnyomni a fülcsapokat is. A nagy robaj múltával jó nyelni egyet, nem azért, hogy na, elmúlt, hanem így egyenlítődik ki a külvilági nyomással a belsőfülé. Segíts magadon, az Isten is megsegít! – mondja a magyar.

Dr. Zagyva Miklós

Szatmárnémeti, 2023, április