Pártok, szervezetek, magánszemélyek különbözőképpen magyarázzák a magyarországi népszavazás eredményeit. Mindenki megpróbálja bizonygatni a maga igazát, a maga álláspontját, és valahol mindenkinek igaza van. Igen ám, de itt nem arról van szó, hogy mindenki mondja a maga bölcsességét, mikor az egyik, mikor a másik igazság kap többségi támogatást és kerekedik felülre, itt nem pártkérdésről van szó, nem is Magyarország ügyéről, még csak nem is európai ügy ez, hanem világprobléma. Ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, nem tudjuk, hogy valójában mi történik most a nagyvilágban. Nem tudjuk, hogy az Európa felé tartó tömeg mi elől menekül, és megoldás-e számukra a menekülés, békés otthonuk lesz-e Európa, megtalálják-e majd ott a számításaikat, és hogy mi lesz azokkal, akik nem tudnak jönni, mi lesz azokkal, akik otthon maradnak? Mert a nagy kérdés mindig az: mi lesz az otthon maradottakkal? Akik vagy nem tudnak jönni, vagy nem akarnak, mert nekik az az otthonuk. A most Európába érkező menekülteket sokan párhuzamba állítják az 1989 előtti úgynevezett „erdélyi menekültekkel”, és hangsúlyozzák: akkor nem tiltakozott senki a bevándorlás ellen. Két nagyon eltérő kategóriát akarnak itt egyesek összemosni. Azok, akik innen telepedtek át, egy hasonló kultúrából érkeztek, ugyanazt a nyelvet beszélték, ugyanazt a vallást gyakorolták, ugyanaz volt a kultúrájuk. A mostani bevándorlókról ez nem mondható el, de elmondható sok minden más. Ha külön-külön elemeznénk azokat a személyeket és családokat, akik az 1980-as években áttelepültek Magyarországra, megállapíthatnánk, hogy nem éppen ők voltak azok, akik a legnagyobb elnyomásban éltek, nem ők voltak legjobban rákényszerülve a menekülésre. Ők is gazdasági bevándorlók voltak és gazdasági bevándorlók azok is, akik az utóbbi huszonhét év során telepedtek át. Senki nem ítéli el őket ezért, hiszen mindenkinek egy élete van, azzal úgy rendelkezik ahogy jónak látja. A nagy kérdés mindig az: mi lesz az otthon maradottakkal? Mi lesz azokkal a szíriaiakkal, irakiakkal és más országokban élőkkel, akik otthon maradnak? Azt már tudjuk, hogy azok a magyarok, akik Romániából más országokba telepedtek át, jól vagy jobban, de megvannak. Megvannak azok is, akik itthon maradtak, igaz, magyar iskolákat kell bezárni, összevonni, több a temetés, mint a keresztelő, csökken a parlamenti képviselet, egyre kevesebb közalkalmazott beszél magyarul, és sorolhatnám még tovább, hogy mivel jár a helytállás, az itthon maradás. Azt is ki lehet mutatni, hogy tőlünk többségben az értelmiségi és a szakmai réteg „menekült” és menekül ma is, a délről érkezők közül viszont eddig csak a terroristák tűntek ki, jó szakemberek még nem jelentkeztek munkavállalásra.

Elek György