Több mint három hete súlyos harcok folynak Ukrajnában, a menekültek száma már március közepén átlépte a hárommilliót, a szomszédunkban humanitárius katasztrófa alakult ki, ezek a borzalmak pedig olyan szintű összefogásra indították a Szatmár megyei lakosságot, amire talán még soha nem volt példa. A Hans Lindner Alapítvány az első naptól kezdve bekapcsolódott a segítségnyújtásba — csakúgy, mint a tűzoltóknál, amikor megszólal a sziréna, munkatársai is ugrottak, és tették azt, amire éppen szükség volt.

A halmi határátkelőhelyen is nagyon sokan érkeztek az országba, a határátlépésnél önkéntesek segítették, segítik a menekülteket, de hamar kiderült, hogy gyakran el is kell szállásolni az érkezőket, akik már napok óta nem aludtak, s csak egy biztos helyet akartak, ahol nem csak lehajthatták a fejüket, de biztonságban érezhették magukat, és lehetőségük adódott a zuhanyzásra, tisztálkodásra, a gyerekeik ellátására. Hiszen szinte minden egyes esetben gyerekekkel érkeznek a menekülők, többnyire sok gyerekkel, ugyanis van, amikor egy-egy nőre a rokonok, testvérek, barátok is rábízzák a csemetéjüket. Több generáció menekül egyszerre: nagymama, lány és unoka együtt. Ilyen helyzetben túl a megható aggódáson — mert nem lehet, hogy az ember erre ne reagáljon, ne vegye a szívére, lelkére — komoly szervezést igényel, hogy a szükséges segítséget biztosítani lehessen számukra. Ezért az első dolguk az volt, hogy gyorsan szálláshelyeket alakítottak ki az alapítvány ingatlanjaiban: ma már három ingatlanban összesen negyven helyet biztosítanak a vendégeknek. A csapatukban csak így hívják őket, a hozzájuk érkezőket, mert a menekült az megbélyegző, illetve a vendégeket mindig tiszta ágy, ágynemű, terített asztal kell fogadja, még ha ezt nap mint nap tenniük is kell, írják a Hans Lindner Alapítvány honlapján közzétett beszámolóban. 

Jól segíteni nem egyszerű

„Valóban menekülnek, az nem kétséges, de ők a vendégeink. Munkatársaim úgy érzik, hogy egy más minőségben tudnak most segíteni. Eddigi 25 éves működésünk alatt megtették azt, amit terveztünk, a szatmáriaknak szánt stratégiai vagy fejlesztő projektjeink arra irányulnak, hogy változtassunk az életminőségükön itt, Szatmár megyében, most pedig ismeretlenekkel szolidáris emberként kell helytállnunk. Most az a feladat, hogy megmutassuk, miként tud egyik ember a másiknak tapintatosan és okosan segíteni, amikor az földönfutóvá lesz.
Jól segíteni pedig nem egyszerű, mert ezek az emberek nagyon nehezen nyílnak meg, hiszen annyi tortúrának voltak kitéve, hogy most már annyira bizalmatlanok általában az emberekkel szemben, hogy nem egyszer előfordult az is, hogy nem mertek belépni az ingatlanunkba, inkább az állomáson töltötték az éjszakát. A döntésüket pedig tiszteletben kell tartanunk, semmit nem erőltethetünk rájuk. Ez egyébként már a határon is így működik. Az önkéntesek, akik az alapítványunk nevében információval látják el a halmi határátkelőnél érkezőket, szintén elmondják, hogy mik a lehetőségek, ukrán nyelvű információs lapokat osztanak, amelyekből az érkezők megtudják, hova térhetnek be, milyen segítségre számíthatnak, és hogy megbízhatnak a felajánlott segítségben, de a döntés náluk van.

Nyelvi akadályok is adódnak, akkor van igazán gond, amikor csak ukránul beszélnek az érkezők, de annyiféle nemzet jött már át a halmi határátkelőn, hogy az angol nyelv sokszor segített, egyszer-kétszer pedig a német nyelv is jó szolgálatot tett. Munkatársaink közül többen is beszélnek németül vagy angolul, de amikor az ukránról van szó, akkor segítséget kellett kérnünk: kézenfekvő volt, hogy elsőként az alapítványunk szervezésében orosz nyelvtanfolyamot tartó tanárnőtől kérjünk segítséget, de már önkéntesek is jelentkeztek, akikre szintén számíthatunk szükség esetén, és ott az új technika is, mobiltelefonra vannak applikációk, amelyek megkönnyítik a kommunikációt, tehát ezt az akadályt is sikerült elhárítani” — fogalmaz az alapítvány beszámolója.
A hetek óta tartó folyamatos segítségnyújtás során kétfajta igényt ismertek fel: a menekültek egy részének sürgősségi elszállásolásra, meghallgatásra és eligazításra, személyre szabott tanácsadásra van csak szüksége, de érkeznek olyanok is, akik tartósan — egytől három hónapig — szándékoznak itt maradni, addig, amíg rendezik az okirataikat, hiszen azok hiányában nem tudnak továbbmenni, ha pedig úgy döntenek, hogy átmenetileg vagy végleg Szatmáron kezdenének új életet, ehhez is segítséget tudnak nyújtani számukra.

A háború elől menekülők elszállásolása mellett a határátkelőhelyeken biztosított segítségnyújtásból is kiveszi a részét az alapítvány: a halmi határátkelőnél az érkezők eligazodását segítő információkkal szolgálnak önkéntesei (köztük Halmi Község Polgárnesteri Hivatalának a munkatársai), együtt a Máltai Szeretetszolgállattal, és mindezt összehangolva a prefektusi hivatallal és a katasztrófavédelmi felügyelőséggel. Bekapcsolódtak abba a megyei szintű együttműködésbe, amely állandó jelenlétet biztosít egy erre a célra létrehozott közösségimédia-csoportban, így rögtön eljut azokra a helyekre az információ, a kérés, ahova kell, és ahonnan a szükséges segítség érkezhet. Mivel nagyon sokan csak átutazóban érkeznek Szatmárnémetibe, a petei határátkelőnél ezrével jelentkeznek az országból való kilépésre az ukrajnai menekültek, így az itt szolgálatot vállaló önkénteseknek is segítenek. Egy másik szervezettel (Asociaţia AFCC) közösen segítik a sorban állókat. Mindazoknak, akik Magyarország felé veszik az irányt, sokszor 10–12 órát kell állniuk a határon, gyerekekkel, nagyszülőkkel, kutyákkal, macskákkal. Számukra a partnerszervezetük révén élelmet, vizet, gyümölcsöt, édességet, higiéniai szükségcikkeket és állateledelt is biztosítanak, mert ott éppen erre van a legnagyobb szükség.

Segélyszállítmányok Ukrajnába

Mindezeken túl pedig van még egy másik oldala a segítségnyújtásnak, amikor szervezett módon juttatják el a szükséges szállítmányokat Ukrajnába. A Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatallal együttműködve, a Máltai Szeretetszolgálattal, a W&J céggel és a Maurer Alapítvánnyal karöltve már tudtak kijuttatni műszaki felszereléseket Kárpátaljára — Szatmárnémeti testvérvárosába, Beregszászra az ottani szükségek szerint, most pedig következnek újabb szállítmányok, hiszen nagy szükség van élelemre, fertőtlenítőszerekre, kórházi felszerelésekre és fogyóeszközökre. Legutóbb 3500 kg élelmiszert indítottak útjára Kijevbe, és bíznak benne, hogy célba érve segítséget jelent az ottani nélkülözésben.
A továbbiakban is az állami intézményekkel és a helyi civil szervezetekkel együttműködésben látják megvalósíthatónak a segítségnyújtást, és ezentúl is ott fognak bekapcsolódni a menekülteket támogató munkába, ahol csak kell. Ugyanakkor végtelenül hálásak annak a nagyon-nagyon sok szatmárinak, civilnek és vállalkozónak egyaránt, aki pénzbeli és termékek nagylelkű adományozásával, önkéntes munkával járult hozzá ahhoz, hogy hatékony segítséget tudjanak biztosítani a bajban lévőknek. Különösen hálásak a németországi (arnstorfbeli) alapítóik gyors segítségéért, akik komoly pénzbeli hátteret biztosítanak, ugyanakkor közösségi gyűjtéssel és abból származó 4 kamionnyi segély elküldésével hatékony támaszai lettek humanitárius akcióiknak. 

Sikeresen célba ért

Sikeresen megérkezett Kijevbe az élelmiszer-szállítmány — két hét intenzív munkája van abban a Hans Lindner Alapítvány csapatának, hogy sikerült Kijevbe, egy ottani civil szervezethez (BON Segélyszervezet) eljuttatnia 3500 kg tömegű, kizárólag élelmiszert tartalmazó segélyszállítmányt. A kérés Németországon keresztül érkezett, onnan jelezték, hogy fogytán van az élelmiszer Kijevben, és ennek megoldására alkalmasabb hely Szatmárnémeti, mert közelebb van, és határátlépés tekintetében is tapasztaltabb hely. Sikerült hamar támogatókra lelniük az Omniasig Biztosítótársaság szatmárnémeti fiókszervetében, amely biztosította a finanszírozást, az alapítvány megrendelte az igényelt élelmiszereket a nagykereskedőktől, amelyek gyorsan leszállították Szatmárnémtibe, majd sikerült nemzetközi fuvarozóra is találniuk, aki vállalta, hogy Beregszászra juttatja mindezeket. Másrészt ez alatt az idő alatt a kijevi segélyszervezet, még ha nehezen is, de megtalált egy ottani fuvarozót, amelyik felvette a segélyszállítmányt Beregszászról, és izgalmas utakon, de így is két nap alatt eljuthatott a küldemény Szatmárnémetiből Kijevbe.
Az akcióban résztvevők mindezt valódi sikerként könyvelik el, mert bár viszontagságos volt, de bíznak benne, hogy egy kicsit tudtak enyhíteni a háború okozta nélkülözésen. Ezért rendkívül hálásak minden együttműködő partnerüknek: Butka Gergő, W&J Kft., Omniasig SA, CBA Nord Vest Kft., Solaris Kft., Topagrar Kft., Beregszászi Polgármesteri Hivatal — fogalmaz az alapítvány tegnap késő esti közleménye. SZFÚ