A leggyakrabban használt megnevezés a migránsok. A latin eredetű szó jelentése menekült. Olyan embereket jelöl, akik vagy a nyomor elől, vagy olyan üldöztetés elől menekülnek, melyet származásuk, társadalmi helyzetük vagy vallásuk miatt szenvednek el. A híradásokból nehéz eldönteni, hogy kik a valódi menekültek azokból az Európába érkező csoportokból, akik ugyancsak felkavarták a hangulatot, sokakban felkeltették a félelmet és feszülté tették az amúgy is nyugtalan mindennapokat. Az emberek többsége megszánja azokat, akik a nyomor és az üldözés elől menekülnek. Ez esetben a legjobb szándékú ember is elgondolkodik azon, hogy ezek a menekülők miért nem a megoldásokat keresik. Az, aki fél, aki menekül valami elől, annak az a legfontosabb, hogy megtalálja a biztonságát. Annak örül, ha biztos menedéket talál, ahol meghúzódik, fedél alá kerül és biztosítva látja a megélhetését. Az ilyen menekülő arra vár, hogy mielőbb nyilvántartásba vegyék, nem dobja el az iratait, örül annak, hogy befogadják, és nem ő akarja megszabni, hogy melyik országba érkezzen. A mostani menekülteknek mintha más céljuk lenne. Ismerik a jogaikat, kötelességekről hallani sem akarnak, nem félnek attól, hogy visszatoloncolják őket, arra sem gondolnak, hogy a sors, ami elől menekülnek, utolérheti őket. Valami nem tiszta ezekkel az üldözöttekkel, úgy viselkednek, mint a megszállók, akik el akarják foglalni Európát, és Európa nem tudja, hogy melyik lábára álljon, csak néz ki a fejéből és mintha lelkiismeret-furdalása lenne, csak a jogokról beszél, mintha kötelességek nem is lennének. Románia és Bulgária évek óta várja, hogy csatlakozhasson a schengeni övezethez, szó sem lehet róla, de a megszállók iratok nélkül léphetik át a schengeni határt. Románia országon belül képtelen megoldani a szociális és egészségügyi problémákat, az EU mégis azt akarja, hogy fogadjon migránsokat, ami miatt növelni kell a SRI költségvetését, mely összeget az egészségügytől és a tanügytől fogják majd elvenni. Már kezdik felhánytorgatni, hogy a világháborúk után, az 1956-os forradalom után, a Ceauşescu-korszakban nekünk is jó volt, amikor fogadták az innen menekülteket, de mi már tudjuk, hogy akkor sem csak az üldözöttek mentek, hanem legtöbben azok, akik jobb életre vágytak. Akkor is, mint most, voltak menekültek és kalandorok, akiket akkor sem lehetett, most sem lehet egy kalap alá venni. Ma már tisztán lehet látni, hogy a multikulturalitás megbukott, Európa kezd belefúlni a liberalizmusba, a keresztény értékeket máglyára vitte, nem tudni, hogy lesz-e onnan szabadulás. A nagy nemzetek már rég elkezdtek kisebbségekké válni, ezek megmentésében hittünk, amikor az Európai Unió egyenlő jogokat és lehetőségeket ígért. Akkor még csak sejtettük, hogy tört szárnyú, megkötözött lábú madarak vagyunk, de reméltük, hogy mégiscsak vannak jogaink és lehetőségeink, melyeket talán kihasználhatunk.

Elek György