Biztonságos, ún. védett ház létrehozását tervezik a családon belüli erőszak áldozatai számára — Szatmár megyében egyetlen olyan menedékhely sem létezik, ahová a bántalmazottak bekopogtathatnak.

A családon belüli erőszakhoz még mindig egyfajta struccpolitikát alkalmazva viszonyulunk, homokba dugott fejjel „nem látjuk”, és akkor „nem is létezik” — pedig ott van. Akkor is, ha nem „illik” beszélni róla; akkor is, ha hallgat róla a család, a mindent látó-halló szomszédok, barátok vagy ismerősök, és akkor is, amikor maga az áldozat hallgat róla a legmélyebben, egyrészt, mert képtelen bűncselekményként érzékelni a családon belüli brutalitást, másrészt, mert joggal tart a bántalmazó bosszújától. Épp ezért sajnos sokszor az áldozat egyszerűen letagadja a testi és/vagy lelki bántalmazást, hogy megőrizze a család „egységét”, de még inkább azért, mert mind lelkileg, mind anyagilag kiszolgáltatott helyzetben van. Romániában tavaly több mint 33 000 feljelentést tettek családon belül történt ütés és egyéb erőszakos cselekmények miatt, és 30%-kal több (6700) távoltartási végzést bocsátottak ki, mint egy évvel korábban (a kérvényezők 90%-a nő volt, a bántalmazók 70%-a férj/élettárs, 25%-a apa, nevelőapa, nagyobb fiútestvér, s nem mellesleg az emberölések 32%-át családi körben követték el), míg Szatmár megyében 260 ütést és más erőszakos cselekményt, valamint öt testi sértést jegyzett a rendőrség kimondottan a családon belüli erőszak terén. Ezek a növekvő számadatok, bár még mindig csak a jéghegy csúcsának számítanak, ugyanakkor azt is jelzik: egyre több nő gyűjti össze a bátorságát, és jelenti a rendőrségen, ha „élete értelme” fizikailag és/vagy verbálisan bántalmazta, lelkileg terrorizálta. A hatóság mindennapi munkájában pedig óriási segítséget jelent a január elejétől alkalmazható ideiglenes távoltartási végzés, hiszen már a riasztás helyszínére kiérkezve van lehetőség ott helyben kibocsátani a végzést családon belüli erőszak/bántalmazás esetén (azaz ha a család bármely tagjának személyes szabadságát vagy testi-lelki épségét veszélyezteti a vele egy háztartásban élő másik személy), amely öt napra eltávolítja az agresszort, még akkor is, ha a lakás az ő tulajdonában van — no de mi történik az öt nap után? Vagy hová meneküljön az összevert asszony (természetesen gyermekeivel együtt) éjnek évadján? Hol van egy olyan védett és biztonságos hely, ahol a bántalmazója nem találja meg, hogy akár valóban szép szóval, ígéretekkel, akár fenyegetésekkel visszatérésre kényszerítse? Szatmár megyében jelenleg még sehol — a vészhelyzetben lévőket pillanatnyilag a Lorena Anyaotthonban tudják elhelyezni —, ám a szociális és gyermekvédelmi igazgatóság már megtette az előkészületeket egy úgynevezett védett ház kialakítására, amelyben egyszerre legtöbb hat bántalmazottat és gyermekeiket tudják majd elhelyezni. Természetesen nem az idők végezetéig, „csak” amíg lezajlik a nyomozás, a per, amíg a bántalmazott nő megfelelő munkahelyet talál (hiszen a legtöbb esetben ezek az áldozatok nem rendelkeznek állandó munkahellyel, jövedelemmel, ezért még inkább lehetetlennek tűnik számukra, hogy elmeneküljenek az otthonnak nevezett földi pokolból), saját lábára tud állni, és amennyire lehet, új életet kezdeni. „Egyrészt jó helyzetben vagyunk, mivel több olyan épület, ingatlan is a tulajdonunkban van, ahol kialakíthatjuk ezt a védett házat, amelyet legkésőbb jövő év januárjában megnyitunk. Másrészt nagyon nehéz lesz a feladat, mert a törvénykezés értelmében magának az agresszornak is egyfajta segítséget kell nyújtanunk abban, hogy normális emberré, férjjé, apává váljon, szaktanácsadást a dühkitörések/erőszakos megnyilvánulások kezelésére, az alkohollal való problémái megoldására” — magyarázza az igazgatóságot vezető Mariana Dragoş.