Megszokottá, már-már törvényszerűvé vált, hogy miután politikusok bármilyen nyilatkozatot tesznek, beszédeket tartanak vagy bármiről véleményt mondanak, a holdudvaruk az égig magasztalja őket, az ellenzék pedig függetlenül attól, hogy fekete vagy fehér az, amit a politikai ellenfél mond, a legrövidebb idő alatt beszürkíti. Nem lehet elvárni egy ellenzékben lévő politikustól azt, hogy elismerje egy kormányzó párt politikusának a sikereit, de az sem lehet, hogy folytonos rágalomhadjárat uralja minden irányból a közhangulatot. A romániai magyarság mindig minden irányból ki volt téve a mindenféle rágalomhadjáratoknak, főként amiatt, mert mindig abban a helyzetben volt, mint Móricka, amikor egyik vagy másik oldalra kellett állnia, de nem tudott dönteni, mert valamilyen módon mind a két oldalhoz kötődött. Ha csak a romániai helyzetet elemezzük, az RMDSZ több mint húsz éve megpróbál a mindenkori kormánypártok mellé állni abban a reményben, hogy könnyebben eléri céljait. Emiatt folyton belső ellentétek alakulnak ki, mert egyesek úgy látják, hogy kormányon lehet eredményeket elérni, mások úgy, hogy ellenzékben. Ez az ellentét oda vezetett, hogy a magyarság körében is elkezdődött a pártosodás, aminek sokat lehet vitatkozni az előnyeiről vagy a hátrányairól. Majd újabb véleménykülönbség alakult ki azok között, akik azt állították, hogy a romániai magyarok csak a román parlamentben vívhatják ki a jogaikat, ezért fontos a parlamentben (ebből következően a kormányban) való részvétel, és azok között, akik az anyaország támogatásában látják a megoldást. A magyar kormány az utóbbi években nagyon sok támogatást ad a külhoni magyarságnak — ennek elosztásán és célirányosságán lehetne vitatkozni —, az viszont még mindig nem látható előre, hogy mennyiségben és minőségben mennyire fog javulni a határon túli magyarok élete, mennyien fogják szülőföldjüket választani otthonuknak, és nem az anyaországot vagy a nagyvilágot.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke úgy jött Tusványosra, mint haza. Úgy tekintett a romániai magyarokra, mint magyar állampolgárokra, ami természetes, hiszen nagyon sokan azok is. Mivel egyre több magyar szavaz rá a magyarországi választásokon, úgy viselkedik, mint a miniszterelnökünk. Tusványoson feladatot is kaptunk: el kell menni szavazni a nemzeti kormányra. Ha elfogadjuk a magyar kormány adományait, akkor ez valóban kötelességünk, de a mindennapi életünket meghatározó törvényeket a román parlamentben szavazzák meg, ahol ott ülnek a mi képviselőink is. Mi, egyszerű emberek úgy vagyunk, mint Móricka, aki nem tudta eldönteni, hogy melyik oldalra álljon, mert mind a két oldalhoz kötődött valamilyen módon, de hamar kiderült, hogy az ide-oda ugrálás sem mehet a végtelenségig, mert megtörténhet, hogy mindkét vonat elmegy. Mi pedig nem leszünk se fehérek, se feketék, hanem beszürkülünk.