Szatmárnémeti

Méltó életet élni itthon, Erdélyben

2019.04.08 - 11:08

EP-választások — no meg a tétjük —, az agyonbonyolított, de létfontosságú uniós pályázatok, autópályák és örökségvédelem, kisebbségi jogaink betartatása és bővítése, Szatmárnémeti régi központjának átalakítása — Hegedüs Csilla EP-képviselő-jelölt szemével.

Kisebbségvédelmi törvény és EU-s támogatások, no meg a túlbürokratizált pályázati rendszer egyszerűsítése, ez a kettő a szövetség európai parlamenti választási programjának legfontosabb pontja — summázza az RMDSZ-es EP-lista harmadik helyéről induló jelölt Hegedüs Csilla szatmárnémeti sajtókávézásán. Nem kis elégedettséggel teszi hozzá: végre sikerült egy nagyon pragmatikus programot összeállítani, amely teljes egészében az erdélyi emberek visszajelzéseire alapul.

Mint hangsúlyozza, bár Románia minden fórumon azt hangoztatja: példaértékűen oldotta meg a kisebbségi kérdést, a mindennapi valóságban bőven vannak kivetnivalók — iskolabezárásoktól kezdve az épületfelújítások gáncsolásán át a nemzeti szimbólumok használatáért kirótt borsos büntetésekig. „Szükség van a reális helyzetről szóló árnyékjelentésekre, de még inkább szükség van arra, hogy valaki rákényszerítse az országot azon nemzetközi egyezmények betartására, amelyeket aláírt, mint ahogy szükség van arra is, hogy legyen valaki, aki hangot ad a közösség problémáinak. És szükség van az őshonos kisebbségek ügyének külön szabályozására — nem volt értelme Jean-Claude Junckernek benyújtani, de reméljük, hogy Manfred Weber nyitottabb lesz, mi az Európai Parlamentben azon leszünk, hogy ezt továbbvigyük a siker felé, hiszen sikerült 1,2 millió aláírással bebizonyítanunk, hogy ez a kérdés megkerülhetetlen Európa jövője szempontjából. Persze mindenki nagyon is tisztában van azzal, hogy a törvénymódosítások kőkemény lobbit igényelnek, viszont maga az Európai Unió rettenetesen sokat változott megalakítása óta, és most is változnia kell a kettős mérce kiiktatásával. S arról sem szabad megfeledkezni: a szabályozási folyamatot 'darabokra' lehet szedni, léteznek olyan szegmensek, amelyeket már most is be lehetne vezetni, például a kulturális pályázatok esetében” — magyarázza.

S ha már pályázatok: ott szembeszökő az a bizonyos kettős mérce csak igazán, főleg a mezőgazdasági pályázatok terén — a nyugati országok bizonyos alapokat jelentősen csökkenteni akarnak, hiszen az ő gazdáik már megkapták a lehető legnagyobb összegű támogatásokat, de Romániában több mint 200 000 ember él mezőgazdasági munkából, gazdálkodik EU-s alapokból, s számukra minden lehetőség mondhatni életbevágóan fontos. Hasonló a helyzet az infrastrukturális alapokkal is, az országnak ezen a szegmensen sincs miből befektetnie: „Elég csak az autópályák hiányát említeni — mert egy autópálya messze nem csak annyit jelent, hogy gyorsabban el lehet jutni egyik pontról a másikra, nagyon komoly gazdasági fellendülési hatása is van. Ahogy Temesvár, Nagyvárad vagy Arad környékén megépült egy pályaszakasz, rögtön megjelentek a nagyberuházók, nagyvállalatok, több száz munkahelyet teremtve a környéken. És nincs ez másként az örökségvédelem terén sem — épített örökségünk soha nem kapott ennyi támogatást: 168 millió eurót pályáztak meg az egyházak és az önkormányzatok templomok, iskolák, kastélyok felújítására, s csúcspéldaként mindig a nagykárolyi Károlyi-kastélyt említem ezzel kapcsolatban, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szatmárnémeti székesegyház felújítását is több mint 3 millió euróval támogatja az EU. Ennyi pénzt a román állam száz év alatt nem költött ilyen célokra; ha akarna, sem tudna, egyszerűen, mert nincs honnan” — magyarázta Hegedüs Csilla, nyomatékosítva: az EU-s támogatások létkérdés ugyan, de a román állam nem segít abban, hogy minél több pályázat kerüljön leadásra a különböző területeken; túlbürokratizált, papír- és dokumentumhegy-igényléseivel nem csak komoly akadályokat gördítve a pályázók elé, de a pályázási kedvet is alaposan visszavetve. „El kell érnünk, hogy az Európai Bizottság és a román kormány 'leüljön, és megbeszélje', azaz egyszerűsítse ezeket a bürokratikus lépéseket, hiszen mégiscsak abszurdum, hogy például egy templomfelújítási pályázatnál a református egyház alapító oklevelét kérik” — mondta. Az EU-s pályázatok adta lehetőségeket minél többen kell(ene) igénybe vegyék, legyen szó önkormányzatokról, mezőgazdaságról, felekezeti vagy kulturális célokról vagy épp azokról a fiatalokról, akik külföldön keresik a boldogulást — nem csak s feltétlenül a jó fizetést, hanem álmaik valóra váltásának lehetőségét. „Méltó életet élni itthon, a szülőföldünkön, hogy Erdély fejlődjön, hogy jó legyen itthon élni, ez a célunk” — tette hozzá.

 

„Bátor terv” a régi városközpont átalakítása

 

A sajtókávézást követően Hegedüs Csilla Kereskényi Gáborral, Szatmárnémeti polgármesterével találkozott, ugyanis nem csak EP-képviselő-jelöltként érkezett Szatmárnémetibe, hanem „küldöncként” is: magával hozva a bukaresti műemlékvédő bizottság engedélyét (az utolsót a sorban) a régi főtér, pontosabban a nagypark átalakítására. Mint arról korábban már többször is beszámoltunk, a városvezetés nagy fába vágta a fejszéjét, s azt tervezi, kizárja a gépkocsiforgalmat a történelmi városközpont körforgalmából, másrészt igazi közösségi térré alakítva újítja fel a parkot. A különböző szintű műemlékvédelmi bizottságok javaslatára az eredeti terv több módosításon is átesett — például törlődött a Villanyórától a Fehér ház irányába átlósan átvezető „járda”, a park sétányai eredeti, azaz mostani formájukban maradnak meg; a jelenlegi nagy szökőkút feltöltődik ugyan, de a közepén álló, Domokos Lehel készítette szobor ott marad (s természetesen restaurálják). „Bátor és nagyszabású terv, és csodálatos lesz, amikor elkészül. No és nem mellesleg 4,5 millió euró EU-s támogatással valósul meg” — állapította meg örömmel Hegedüs Csilla, aki előbb a polgármesteri hivatal asztalán nézte a tervrajzokat, illetve a szoba falán lévő hatalmas városfotón, majd a polgármesterrel, valamint Günthner Tibor és Szőcs Péter városi tanácsosokkal terepszemle-sétára indult. Szakmai kíváncsiságából adódóan nem csak a park érdekelte, de a sokak által csak lekezelően „betonerdőnek” minősített új központ, a Pannónia Szálló is, de természetesen bekukucskált a székesegyház udvarára, és szemrevételezte a Zsidókorzó, Korzó, Eötvös utcai paloták homlokzatát — annál is inkább, mivel a polgármester elmondta: az önkormányzat 12 épület homlokzatfelújításának a megvalósítási tervét készíti el (három a Szatmárnémeti Református Gimnáziummal szemben, a többi kilenc a főtéren van), ezzel is felújításra bátorítva a lakókat, lakóközösségeket.

 

Szabó Kinga Mária