Rekordalacsony vízállást mérnek folyamatosan a Szamoson és a többi szatmári folyóvízen is, dr. Nagy András Attilát, a Milvus csoport biológusát kérdeztük, milyen következményei vannak a kisvízszintnek a Szamos élővilágára.

„ A csökkent vízszint azt jelenti, hogy a víz melegebb, mint az ilyenkor megszokott és a vízben lévő szennyeződés koncentrációja is nagyobb a kisebb hozam miatt. Minél magasabb egy víz hőmérséklete, annál kisebb az oldottoxigén-tartalma, amit pedig a halak „lélegeznéznek” be” – magyarázta a biológus.

Megfulladnak a halak

„A csökkent oxigén-tartalmat súlyosbítja az is, hogy a még rendelkezésre álló oxigén egy része elhasználódik a szerves szennyeződések lebontására, még élhetetlenebb vízi körülményeket okozva.
Ezek a negatív hatások nem összeadódnak, hanem összeszorzódnak, a kavicsfeldolgozó állomásoktól a Szamosba ömlő, ülepítetlen (zavaros) víz tovább súlyosbítja a fennálló állapotokat.

Hogy mit okoz az élővilágban az idei szuper alacsony vízszint, az csak jövőre lesz észlelhető, de aktuális adatok híján sajnos nem lesznek referencia adatok, amelyekkel össze lehetne hasonlítani az ez utáni adatokat, így, a statisztikákban nem is fog szerepelni a – nagy valószínűséggel nagyon negatív –, hatás.”

Emberi tevékenység

Dr. Nagy András Attila elmondta azt is, hogy nincs élővilág-monitoring a Szamoson, tehát nem lesz mihez viszonyítani a jövőbeni állapotokat. Ahogy a vízszintcsökkenésnek, úgy a mederszűkítéseknek, a mocsaras területek felszámolásának, az ártérszűkítésnek és a medret mélyítő kavicskitermelésnek mind-mind az élővilág látja a kárát.

Mivel életterük már rég megfogyatkozott, eltűnt, a holtágakat és az ártér-beli lápos, mocsaras területeket kedvelő réti csík és széles kárász után a mederben élő halak száma fog megfogyatkozni, mint ahogy a Szamos-menti mocsári teknősök jövője is megpecsételődött a homokos folyószélek eltűnése és az ártéri területek beszántása nyomán.

Vágótok és kecsege

„A Szamos élővilágának sokszínűségét másfél évszázada tizedeli az emberi tevékenység. Valamikor vágótokot is fogtak a szamosi horgászok, ma már nincs ilyen hal a vízben és nagyon szerencsés az a horgász, akinek - a régen szintén gyakorinak számító -, kecsege akad a horgára.” — emlékeztetett dr. Nagy András Attila.

Megtartani a vizet a tájban

„Eljött az ideje annak — hangsúlyozta Nagy —,  hogy ne csak árvízvédelemmel és vízelvezetéssel, lecsapolásokkal foglalkozzunk, hanem komolyan odafigyeljünk arra is, hogy miként tudjuk a vizet megtartani a tájban, ami ilyen aszályos időszakok átvészelésében nagymértékben segítségünkre lenne.”

A jelenlegi előrejelzések azt mutatják, hogy a jövőben ezek az aszályos időszakok egyre gyakoribbak lesznek, emiatt érdemes lenne időt és pénzt fektetni a víz visszatartására, ami elsősorban a valamikori árterületek helyreállítását és újbóli elöntését jelenti, nem pedig a vízgyűjtő gátakkal történő vízvisszatartást.

Lejegyezte: Princz Csaba
(A szerző felvételei)