Negyedik nyelvükön, szoknyalebbentő tüzes tánccal és pattogó ritmusokkal ünnepelték a cigányság legfontosabb „nemzeti ünnepeként” számon tartott romanapot, amely a roma kultúra világnapja is.

Párnapos késéssel ünnepelték a nemzetközi romanapot vasárnap Szatmárnémetiben, a G. M. Zamfirescu Kulturális Központban, ahol a Gelem, gelem lungone dromenca (Megyek, megyek hosszú utamon) himnusz eléneklését követően László Róbert, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont vezetője és Bondrea Rozalia, a prefektusi hivatal romaügyi tanácsadója köszöntötte az egybegyűlteket, rámutatva, hogy nem csak a romák számára fontos ez a nap, hiszen évszázadokon át hitelesen megőrzött hagyományaik mai társadalmunk palettáját is színesítik — az egyes közösségeknél tapasztalt beilleszkedési gondok, nehézségek ellenére is. Majd' fél évszázada, a Cigány Világszövetség első kongresszusán, 1971-ben Londonban nyilvánították nemzetközi romanappá április 8-át, s azóta ezen a napon világszerte ünnepelnek a különböző országokban élő roma közösségek — egyúttal felhívva környezetük figyelmét közös értékeikre és aktuális problémáikra is, amelyek sajnos az azóta eltelt évtizedek alatt nemhogy sikeresen vagy hatékonyan, de még látszólagosan sem oldódtak meg, sőt, egyre súlyosbodnak. 1971-ben az Indiából és további húsz országból érkezett küldöttek elfogadták a roma nép szimbólumát, zászlaját és himnuszát is. A roma zászló — amit a világon minden roma tiszteletben tart — azóta közismertté vált. Hagyományos kék és zöld színei mellett vörös kerék került a közepébe: a kék a kék ég és a mennyország színe, a zöld a földé, mely szerves és növekvő. A kék az örök értékeket, a végtelen szabadságot jelöli, a zöld az evilágiakat és természetközeli életmódjukat, a középső kerék pedig a mozgás, a változás és az örök vándorlás jelképe. Himnuszuk, a Gelem, gelem alapjául egy nagyon szomorú, balkáni roma népdal szolgált, s az eredeti szöveg többek között a roma népcsoportok vándorlását és a népirtást, a holokausztot is említi, valamint összefogásra buzdít. A londoni kongresszus egyébként a cigányság nemzetté válási folyamatának jelentős állomása volt, a különböző cigány népcsoportokat képviselő küldöttek itt határozták el, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és közösen lépnek fel a nemzetközi közéletben.

A köszöntőket követően a közösség negyedik nyelvén folytatódott az ünneplés — hiszen a magyar, a román és a cigány nyelv mellett ugyanolyan anyanyelvük a zene és a tánc is —, egymást váltották a színpadon a ragyogó-csillogó öltözetű tasnádi Rózsalányok, piskolti Fekete tulipánok, mezőteremi, királydaróci, nagykárolyi, avasfelsőfalui, apai, piskárosi fiatalok, s nem csak a színpadon mozdultak a lábak a pergő ritmusokra, hanem a székeken ülőkéi is.

Szabó Kinga Mária