Felmentette a legfelsőbb bíróság Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnököt, akit hamis tanúzás és bűnpártolás vádjával állítottak bíróság elé. Két héten belül ez már a harmadik olyan — kirobbanása idején nagy sajtóvisszhangot keltő — korrupciós ügy, amelyben a bíróság megalapozatlannak találta a DNA által megfogalmazott vádakat, de az elmúlt évek során elég sok olyan esetről tudunk, amikor a vádak megalapozatlannak bizonyultak. Arra a kérdésre viszont, hogy van-e lehetőség az igazságügy megreformálására, szinte lehetetlen választ adni, hiszen a jelenlegi körülmények között azt sem lehet eldönteni, kinek a feladata a válaszadás. A bíróságok, az ügyészségek és az ügyvédi kamarák, valamint a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a parlament által elfogadott törvények alapján kellene működjenek. Ott van viszont az a speciális helyzet, hogy mind a képviselőház, mind a szenátus elnöke ellen eddig bírósági eljárás folyt (a képviselőház elnöke ellen jelenleg is folyik), ott volt viszont a lehetőség (talán ott van ma is), hogy a kormánypárti többség módosítsa az igazságügyi törvényt, de nem éltek ezzel a lehetőséggel, kormányrendeletet próbálnak meg elfogadtatni jelenleg is, aminek az életbe lépése után nem a bíróság mentene fel sok elítéltet, hanem a kormányrendelet. Különös formája lenne ez az igazságszolgáltatásnak, de a kormányzó pártok úgy látják, ez a legbiztosabb módja annak, hogy ellehetetlenítsék a korrupt bírák és ügyészek megrendelésre születő ítélkezéseit. A Tăriceanu-ügy (de volt már sok hozzá hasonló) egy újabb olyan kérdést vet fel, amire aligha kapunk választ. Most is (mint sok más esetben) bebizonyosodott, hogy a DNA hamis vádakat emelt, a bíróság pedig hamis vádak alapján hozott ítéletet. A legfelsőbb bíróság döntése ezt be is bizonyította. Tăriceanu (és sok hozzá hasonló) magas összegű kártérítést követelhet, amit közpénzből meg is kaphat. A DNA és annak jelentése alapján igazságtalan döntőbírák viszont minden lelkiismeret-furdalás és esküszegés mellett tovább végezhetik a feladatukat, és újabb hamis vádakat emelhetnek anélkül, hogy akár egy ejnye-bejnyét kapnának. Feltehetjük a következő kérdést, amire szintén nem kapunk választ: akar-e valaki olyan igazságügyi törvényt, amelynek nincsenek kiskapui, ami mindenkire egyformán vonatkozik, ami nem teszi lehetővé azt, hogy ártatlanokat elítéljenek, de azt sem, hogy bűnözőket felmentsenek? Jelenleg úgy tűnik, hogy ez az igazságügyi törvény odaát van…

Elek György