A szellemi és tárgyi értékek megóvásáról és továbbadásáról szólt a külsőleg megújult Kalazanci Szent József-templom búcsúja — a szentmise elején Schönberger Jenő püspök megáldotta a templomot.

Ünnepelt Nagykároly augusztus 25-én, amikor a kora esti búcsúmise keretében megáldották a külső felújításon átesett Kalazanci Szent József templomot. Az öröm már órákkal a kezdés előtt a levegőben vibrált: az emberek ünneplőben érkeztek, léptek be az irgalmasság kapuján, töltötték meg a padokat, és álltak a sorok között is, egyre többen és egyre haladva a szentély felé, ahogy közeledett a szentmise kezdési ideje. A bevonulás után Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntötte a híveket és vendégeket, kimagasló eseménynek nevezve a templom külső felújítását követő szentelést — ezt Kalazanci Szent József közbenjárásának is tulajdonította. Ilyés Csaba esperes ismertette a felújítás részleteit. A munkálatokat tavaly augusztus elsején kezdték meg az 1769 és 1779 között, Franz Sebastian Rosenstingl bécsi építész tervei alapján, Franz Sieber és fia, Franz Xaver Sieber nagykárolyi építőmesterek irányításával felépült templomon. Sikerült a homlokzatot a díszítőelemekkel, szobrokkal együtt teljesen felújítani, az ablakokat, az elkorhadt faszerkezeteket, a csatornák felett található fakereteket pedig cserélni, a tetőt újrafesteni. A Szatmári Római Katolikus Püspökség támogatókat keresett a felújítás érdekében, segítségére pedig Magyarország Kormánya sietett, amely a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül 60 millió forint vissza nem térítendő támogatást küldött a restaurálásra. Köszönetet mondott ezért Ilyés Csaba plébános, nagykárolyi főesperes. „Sürgető volt a templom külső felújítása. 2013–14-ben egy HURO-s pályázat révén került sor a templom tornyának és a templom szentélyét körülvevő épületrésznek a felújítására. Idén pedig a magyar kormány támogatása révén a templomhajó felújítása történt meg. Sok emberi munkával, odafigyeléssel, gondoskodással és áldozatvállalással járt mindez — köszönet érte mindenkinek, a támogatóknak, az adakozóknak, a tervezőknek, a kivitelezőknek és az imádkozóknak” — fogalmazott. Schönberger Jenő püspök szintén háláját fejezte ki mindenkinek, aki segítséget nyújtott, Isten áldását kérte rájuk, értük ajánlotta a szentmisét. Ezután indult el megszentelni a templomot. Végighaladt az emberek között, kilépett a kapun és szenteltvizet hintett a falakra.

„A templom mindig a benne ünneplő közösségnek, minden egyes személynek is a jelképe” — mondta a prédikációjában Labancz Zsolt piarista tartományfőnök, hiszen a piaristák egykori központja volt a nagykárolyi templom. „Amikor egy megújult templomba érkezünk, öröm tölt el bennünket, erőt és reményt ad arra, hogy mi magunk is meg tudunk újulni, a mi életünk is meg tud szépülni” — vallotta.

Labancz Zsolt ezután a gyermekekre irányította a figyelmet. A piarista generális egyik leveléből idézve elmondta, általuk érkezik el Isten országa, a gyermekek visznek közel az Úrhoz. „Ma úgy ünneplünk itt együtt, hogy Kalazanci Szent Józsefre, a névadóra tekintünk és azt keressük, hogy az ő személye hol, hogyan hív meg, hogy megújítsuk az életünket? Amikor egy gyermekre tekintünk, azt érezzük meg, hogy van jövőnk és reményünk. Áldott az a közösség és áldott az az ország, ahol vannak gyermekek. Kalazanci Szent József a figyelem középpontjába állította a gyermekeket és megáldotta őket. Aligha van emberhez méltóbb cél, mint úgy élni, hogy új életet tudjunk a világba segíteni. De azt látjuk, hogy ma mintha sokan megijednének ettől. Ahhoz, hogy a fiatalok tudjanak gyermeket vállalni, azt hiszem, arra van szükség, hogy összefogjunk, hogy erősítsük egymást. Nem egyéneken múlik ez, hanem közösségeken” — fejtette ki.

A jövő milyensége a gyermekek nevelésén, oktatásán múlik, hangsúlyozta a tartományfőnök: „Amikor Kalazanci Szent József iskolát hozott létre, mindig a gyermekekre figyelt. Tudta, hogy az iskola prófétai kell, hogy legyen, meg kell álmodnia, hogy milyen az a jövő, amit szolgálni szeretne. Azt a jövőt kell most elkezdeni megvalósítani. Nevelési szükséghelyzet van ma is, és ez arra hív mindannyiunkat, hogy megvizsgáljuk, mi ad értelmet, tartalmat, tartást a mi életünknek? Ha azt szeretnénk, hogy a következő nemzedékek hasonló értékeket kövessenek, mint amit mi fontosnak tartunk, akkor meg kell tanulnunk ezeket vonzóan, hitelesen élni — úgy, hogy az kedvet ébresszen a mai fiatalokban és gyerekekben. Akkor majd átalakítják a világot!”

A Kalazanci Szent József templom Magyarország Kormánya pénzadományával, a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával újult meg. A testvéri összetartozás látható jele a magyarországi kormány támogatása — fogalmazta meg Schönberger Jenő megyéspüspök. Ennek szellemében kérte meg ünnepi beszéde megtartására dr. Grezsa István kormánybiztost az áldozás után. „Jószolgálati útra érkeztünk Budapestről. Akár egybeírjuk ezt a szót, akár külön, jó az a szolgálat, mely során megvallhatjuk magyar, budapesti kormányzatunk elkötelezettségét, Reményik Sándor nyomán — 'a templomot s az iskolát’ — a templom és az iskola építésének ügye mellett” — mondta a miniszteri biztos. Egy hajdani piarista diák, Fülöp Attila nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár is szólt az ünneplőkhöz: „nem csak a nagykárolyiak, és nem csak a Szatmár megyeiek, hanem innentől a Partium, Erdély egészében, de mondhatjuk, határok nélkül az egész Kárpát-medencében lévő magyarság méltó büszkesége ez a templom. (…) Ha egy templom megújul, az azt jelenti, hogy van benne egy közösség, amely élni akar” — hangoztatta és sok sikert kívánt mindehhez.

Végül a teljes búcsú elnyeréséért szükséges imákat mondták el a jelenlevők együtt, majd az áldás után elhangzottak a himnuszok.

A templom megújult, szép lett — újra és újra megcsodálták a kilépő hívek —, de még szebb az a közösség, amely meg tudja tölteni hétről hétre, vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre a padokat.