Egy Bihar megyei vállalkozás nyerte el a Nagykárolyi Bíróság épületének felújítási munkálatait — az igen megrongálódott ingatlanon hétfő délelőtt kezdett el dolgozni a kivitelező cég munkacsoportja. A területet május végén nyilvánították építkezési övezetnek, akkor adták át a felújítást végző vállalat képviselőinek. A munkálatok költségeit a Világbank finanszírozza.
A rehabilitálási folyamat ideje alatt az intézmény ideiglenesen a szociális központ épületében működik majd, amely valamikor a határőrség kaszárnyájának adott otthont. A város döntéshozó testülete még 2019 októberében határozott arról, hogy ingyen és bérmentve bocsájtja a bíróság rendelkezésére az európai uniós forrásokból a közelmúltban felújított épületet, amíg az igazságszolgáltatás vissza nem költözhet eredeti helyére. A most felújításra kerülő ingatlan az országos műemlékvédelmi besorolás szerint B-kategóriájú, és 1880–1890 között épült.
Az épület eredetileg Nagykároly megyei jogú város tulajdonában volt, de az akkori önkormányzat 1976-ban használatba adta a bíróság számára, és elcserélte azt egy másik, a román állam tulajdonában lévő épületre, majd 2015-ben aztán az ingatlan végérvényesen a törvényhozás tulajdonába került. A közeljövőben sorra kerülő rehabilitálási munkálatok az ingatlan teljes egészét érintik, ugyanis szükség van az épület konszolidálására.

Szerettek volna törvényszéket is

Érdekes adalékot szolgáltat a Nagykároly és Szatmár vármegye igazságszolgáltatásának otthont adó ingatlanok történetéhez a Nagykároly és Érmellék című hetilap 1. évfolyam 1. számának harmadik oldalán (1910. dec. 18.) megjelent írás. Dr. Merts László írt anno arról, mennyire szükség lenne a Károlyiak városában is egy törvényszék létesítésére. „Ma már a szatmárnémeti törvényszék munkaköre oly nagy, hogy csak fokozott munka mellett, amely mindig az igazságszolgáltatás rovására esik, képes megfelelni” — tudósít az akkori újságíró. Mint nap mint nap tapasztalhatjuk, a helyzet több mint száz év múltán sem változott.

Hiába volt a korabeli lobbi

A törvényszék lehetősége az akkori politikai lobbit is megdolgoztatta, Elbe István, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa foglalkozott behatóbban a kérdéssel. Írásából tudhatjuk, hogy Szatmár vármegyében Nagykároly állított először Kossuth-szobrot. Talán ezt irigyelte a szomszéd város, a régi rivális Szatmárnémeti, vagy egyszerűen csak megijedt, hogy a millennium idején neki ítélt Vármegyei Törvényszéket Nagykároly egy jó politikai manőverrel elorozhatja. Tény és való, hogy az akkori megyeszékhelynek több mint tíz éve szálka volt a szemében a Szamos-parti városban felépített impozáns Igazságügyi Palota, és különböző indokokkal próbálta bizonyítani, hogy miért lenne jobb a törvénykezés helyét Nagykárolyba áttenni. Mindenesetre a Szamos című hetilap 1908. évi 44. számában azzal vádolta meg Nagykároly vezetését, hogy a szoborállítással tulajdonképpen jó üzletet kötött Kossuth Ferenc miniszterrel és a Wekerle-kormánnyal, mert így biztos megkapja a hőn áhított törvényszéket, és azt sem tartotta véletlennek, hogy az igazságügy-miniszter részt vett az ünnepi eseményen. Úgy tűnik, a szatmárnémetiek félelme alaptalan volt, mert Nagykároly még 1910 decemberében is küzdött a törvényszék megszerzéséért, pedig akkor már nem a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt volt hatalmon. „Az igazságszolgáltatás egyik főkövetelménye, hogy az olcsó, könnyen hozzáférhető legyen. Mindezek megvannak a városunkban felállítandó törvényszéknél” — érvelt a nagykárolyi intézmény mellett a XX. század elején Merts.
Végh Balázs