Kátai Tibor lelkipásztor helyszíni látogatásunk alkalmával elmondta, a múlt héten kiszedték a padokat és felszedték a padlót borító kőlapokat, ugyanis a templombelső járószintje helyenként jelentősen megsüllyedt, így egyenletlenné vált. „Közel húsz centiméternyi töltött talajt is felszedtünk, így megközelítettük az eredeti járószintet, amelyet több mint 200 éve használtak. Ezt jól mutatja az befalazott, boltíves ajtó is, amely a levert vakolat alól bukkant elő. Valamikor ott is lehetett egy bejárat, az orgona karzata alatti részen” – mesélt a felfedezésről a lelkész. 
A felszedett padló alatt, a templom mintegy felét 100-150 éves téglák borították, amelyeket habarccsal ragasztottak egymáshoz az építő elődök. A bontás során nem látták értelmét ennek a bolygatását, mivel az épület nem szerepel a műemlékvédelmi besorolásban. Azt tudjuk a korabeli feljegyzésekből, hogy hívek a régi, katolikus templom helyén 1802 és 1806 között új, református imahelyet építettek.
Kiss Sándor egykori segédlelkész, aki 1896-ban két részben közölte a börvelyi református egyház történetét a Debreceni Protestáns Lapban ezt írja: „A börvelyi református templom építését 1806-ban fejezték be. Hajója sokszögű szentéjjel zárul, a hajóhoz csatlakozó tornyát óra díszíti és gömbös sisak fedi. A külső homlokzat díszítése egyszerű, felül a vakolatból kialakított pillérek váltakoznak félköríves oszlopokkal. Az oldalbejárat előtt oszlopcsarnok áll. A szószéket kőből faragták, az egyszerűen kiképzett korona fából készült. Egyszerű boltozatát egymást követő árkádok tagolják.”

Többször nekifutottak már a felújításnak

A templomot kívül és belül is többször felújították már. Legutóbb mintegy húsz évvel ezelőtt vakolták le a falakat cementes anyaggal, de azt a nedvesség idővel kikezdte és a felület felhólyagosodott. „Mint minden más régi épületnek, a börvelyi templomnak is az a legnagyobb problémája, hogy a földből felszivárgó nedvesség a falakon is kiütközik. Másfél évvel ezelőtt beszélgettünk a kivitelező cég tulajdonosával, aki akkor azt javasolta, hogy verjük le a vakolatot kívül-belül addig a szintig, ahol felnedvesedtek a falak” – emlékezett vissza a felújítás kezdeteire Kátai. Legalább két nyarat és egy telet kellett száradnia, ami meg is történt. A téli fagyok is segítenek, ugyanis kiszívják a téglákból a bennük felhalmozódott nedvességet. Emellett az idei nyári szárazság szintén jót tett a vakolat nélküli falaknak. Annyira ki is száradtak az évszázados téglák, hogy a kivitelező vállalat szakemberei úgy döntöttek, a belső felületeken visszavakolják az építőelemeket. 

Belül amúgy két méter magasságig távolították el a korábban felvitt vakolatot, kívül vannak olyan részek, ahol három és fél méteren kellett megtenni ugyanezt. A tiszteletes szerint a külső részt még egy évig biztosan hagyják száradni, szellőzni, belül azonban úgy tervezik, hogy a karácsony esti istentiszteletre már kész legyenek a munkálatokkal.

Terméskő járólapok

A napokban a felszedett padló helyét töltik fel a munkások speciális sóderrel, amelyet lapvibrátorral le is döngölnek, így érve el a megfelelő tömörségi szintet. Ez olyan kőzetből készült építkezési anyag, mint amilyet az utászok használnak az aszfalt alapozásakor. Ennek, amellett, hogy megfelelő tartást ad, az is a feladata, hogy megszűrje a vizet. A tiszteletes beszámolója szerint ezt úgy is nevezik az építkezésben, hogy szűrőréteg, ugyanis a földből jövő nedvesség egy részét felszívja, és nem engedi át. Erre egy szigetelőfólia fog kerülni, amely lezárja az esetlegesen felszivárgó vizet, majd egy tíz centiméter vastagságú betonréteg következik, amelyet járólappal borítanak. Amikor mindennel elkészülnek, ugyanarra a járószintre jutnak majd el, amelyet a bontás előtt használtak. „A járószintet terméskő-lapokkal fedjük le. Öt színből lehetett válogatni, és mi a világos színű mészkőre voksoltunk, mert az a természetes fénnyel és a falak világos árnyalatú festésével összhangban kiváló hangulatú összképet fog majd a templombelsőnek kölcsönözni” – tette hozzá a lelkész. Hasonló anyagokat használtak egyébként a nagykárolyi Kálvin-központban, a szilágybagosi templomban, illetve a Szatmárnémeti Református Kollégium bizonyos részein is a padlózat fedésére. 

Kátai arról is beszélt, hogy már túl van egy templomfelújításon, így saját tapasztalatok alapján hozza meg mostani döntéseit, ugyanis a szamoscikói istenháza az ő szolgálata alatt újult meg korábban, közel egy évtizede. Mint kifejtette, a padlócsempét túl közönségesnek találták, bár az lett volna a legolcsóbb megoldás, a márványborítás pedig nagyon drágának bizonyult, így a természetes hatású terméskő mellett maradtak végül.
A beszélgetés során az is elhangzott, hogy szerencsére statikai problémákkal nem kell küzdeniük a templomfelújítóknak, ugyanis a falak alapjait komoly műgonddal ásták meg az elődök, azok az évszázadok alatt sem repedtek, süllyedtek meg.
A legutóbbi felújítás során a teljes elektromos hálózatot kicserélték, így most erre nem kell gondot viselniük a mestereknek. A tervek szerint a fal mentén, huszonöt centiméter szélességben nem tesznek sem sódert, sem járólapot, hanem olyan kövezett sávot alakítanak ki, amely még inkább elősegíti a falak szellőzését. Ebbe a kavicságyba gégecsöveket fognak elrejteni, így azokba majd szükség esetén elektromos vezetéket is lehet telepíteni a későbbiekben anélkül, hogy megbontanák a padlózatot. Addig, amíg kitart, a meglévő hálózat teljesít szolgálatot.

Alaptalan legendák

Börvely sem kivétel, itt is élnek még a lakosság idősebb tagjai között a környékre jellemző legendák. A helyiek úgy tudják, hogy a templom alatt kutat ástak a régiek, amelyet befedtek, esetleg temetkeztek is ott, mások pedig esküdni mernének, hogy alagút vezet onnan tovább. „A középkori templom alapjaira nem bukkantunk a felújítási munkákat előkészítő bontás során, de a téglával kirakott járófelületet nem bontottuk meg. Ez plusz munkát igényelt volna, fellazítja a szilárd alapot és indokolatlanul meghosszabbítja a felújítási munkálatokat. Szeretnénk még idén újra használni az imahelyet” – részletezte a lelki vezető, aki szerint semmilyen konkrét bizonyítékot nem találtak a belső munkálatok során, amely miatt érdemes lett volna tovább kutakodni és hátráltatni a felújítás folyamatát.

Kordában tartható a nedvesség

Az évszázadok alatt beléjük szivárgott nedvességet teljes mértékben ugyan soha nem lehet kiszorítani a falakból, de a legújabb építészeti megoldásoknak köszönhetően kordában lehet tartani azt. A börvelyiek két okból nem választották azt a lehetőséget, amely lemezekkel választaná el a talajjal közvetlen érintkező alapot és a rajta álló falakat elzárva az alulról felszivárgó nedvesség útját. Egyik ok az anyagiakban rejlik, ugyanis ez a megoldás igen költséges, és nagyon megterhelné az amúgy is hajszálpontosan kiszámolt, rendelkezésre álló pénzalapot, illetve később, a külső rész felől akár még ez is megoldható lehet majd, ha szükséges. A másik ok, amely ennél sokkal prózaibb, a statika szempontjából közelít. Egy esetleges földmozgás során a behelyezett lemezeken akár el is csúszhatnak a falak. A salétrom ellen egyszerűbb megoldást választottak: a falak már kellő mértékben szárazak ahhoz, hogy úgynevezett lélegző vakolattal be lehessen vonni őket. A mostani állapot is jól tükrözi, hogy a cement alapú vakolat nem bizonyul még rövidebb távon sem megoldásnak, mert ahol ezt alkalmazták a legutóbbi rehabilitálási munkálatok során, ott mindenütt visszanedvesedett a fal, a vakolat lemállott, és le kellett verni azt.

A régi, mészalapú vakolat sem a felsőbb szinteken, sem pedig a padló alatti részen nem volt vizes, tudniillik a mész engedi szellőzni a falakat, nem zárja el a pólusokat. Ennek apropóján az idei felújítás során már mészalapú anyagokkal fognak majd dolgozni. Kátai szerint ez abban segít, hogy amennyiben egy-két évtized múlva majd visszajön az egykori Ecsedi-láp környékén magát annyira otthonosan érző salétrom, nem fog tudni kárt okozni. „Egyhamar biztosan nem üti majd fel a fejét a nedvesség, de ha húsz év múlva visszatérne, a lélegző vakolat, mivel mészalapú, annyiban segít, hogy átengedi magán a felszivárgó vizet. Az a fal felületén vékony, pókhálószerű anyagként gyűlik össze, amelyet egyszerűen le lehet majd róla törölni. A fa viselkedik még így például, a régi ajtókon lehet tapasztalni ezt a jelenséget. Olyan, mintha deresedne” – írja le a várható megoldást a lelkipásztor.

A fűtés marad a régi

A felújítást követően visszahelyezik a templomba a jól bevált hőlégbefúvó berendezéseket, amelyekkel télvíz idején is kellemesebbé tehetik a benti levegőt az istentiszteletek alatt. Ezek a dízel alapú fűtőeszközök ugyanis 140 KW meleget termelnek, és egy óra alatt megoldják a templom fűtésének kérdését.
Az újravakolt falakat az ablakok alsó részéig biztosan le fogják festeni, és a nagy karzat fölötti beázást is megoldják, amely már régóta elcsúfítja a mennyezetet. A teljes festésre egyelőre nincsen anyagi fedezet. 
A hajótetőt pár éve bukaresti állami támogatással újrafödték, és a tornyot is frissen bádogozták, így már nem okozhat gondot hosszú ideig a beázás.
A padok javítása azonban több kérdést is felvet. A múlt héten kiszedték a több mint 100 padot, és ezeknek közel nyolcvan százaléka jó állapotú, használható, így vissza is fognak majd kerülni a templomba. A faanyag restaurálásáról a közeljövőben döntenek, ugyanis a falu asztalosai közül három is ( Piricsi Pál, Kovács Gyula és Molnár Lajos) megvizsgálja, miként lehet azokat felújítani. Egyébként ők a kiszerelésükkor is jelen voltak. Ha sikerül, mahagóni színűre festik le a fát, így a boltívek, a falak és a járólap által a templombelsőnek kölcsönzött világos aspektus szép kontrasztba kerülhet a faanyag (padok, szószék kupolája, a papi szék, az úr asztala) sötétebb tónusával. A papi széket több mint száz esztendeje adományozták az egyháznak, ezt bizonyítja is a hátoldalán található bejegyzés, és a mai napig korrodálódás mentesen tartja a sötét páccal lekent színét és állapotát. A helyiek szeretnék, ha a padok is ilyen állapotba kerülnének, de ehhez még sok kérdésre kell választ találniuk. Ki szeretnék kérni egyébiránt Almási János iparművész, faesztergályos véleményét is, aki elismert iparos, a falu szülötte, és már dolgozott korábban a nagykarzat fa részein.

A templom felújítására a szaktárca 100 ezer lejt folyósított, 50 ezer lejt a helyi önkormányzat biztosított két év költségvetéséből, a maradék 50 ezret pedig az egyházközség gyűjti össze adományozóktól és a hívektől — ennek egy része már meg is van. Ezek az összegek fedezik a belső járófelület, a belső falak és a padok felújítását, a külső rész egy-két évig még szellőzik, annak rehabilitálásáról a jövőben döntenek majd. Kívül vakolni kell első körben, aztán színezni, és akkor kiderül, hogy a teljes felületet, vagy csak a frissen vakoltat festik majd le.

Automata toronyóra

Az utóbbi időszakban a toronyóra is megújult, a régi, mechanikus szerkezetet (a 70-es, 80-as években állt meg, de közel 100 évig működött), amelyet a harangozónak naponta fel kellett húznia, közel 5 ezer eurót érő, elektromos óraműre cserélték, a számlapokat a torony mind a négy égtáj felé néző részén újrafestették, így a mutatók most pontosan járnak. Árammal működik a szerkezet, néhány órányi autonómiája is van, ha kimaradna az erőforrás, ám ha megáll és újra kap betáplálást, magától, műholdas szerkezete segítségével visszaáll a pontos időre. Az óraátállításnál is magát szabályozza, nem igényel különösebb odafigyelést. A harangokat is sikerült villamosítani, így automata rendszer szólaltatja meg azokat reggel 8-kor, délben és délután 4-kor. Amikor harangozni kell temetés vagy istentisztelet, valamint egyéb alkalmakkor, a harangozónak elég megnyomnia egy kapcsolót, és már nem kell a harangkötelet rángatnia. A toronyban három harang végez szolgálatot, a legkisebb el volt repedve, de nemrég azt is sikerült megjavíttatni.

Az orgonára is ráférne egy generáljavítás. Pár sípja le van ragadva, de még mindig működik, lábbal meghajtott, mechanikus fújtatóval használják. A legutóbbi felmérés során teljes körű felújítást javasoltak azok a szakértők, akik orgonarestaurálással foglalkoznak — akkor legkevesebb 10 000 euróra becsülték ezt a munkálatot. A hangszert egyébként az 1850-es években építette egy környékbeli sváb mester, aki a Károlyi-birtokok falvaiban több katolikus templomban is dolgozott.
Amíg a templombelső újjászületik, addig a közel 1700 lelket számláló református közösség a helyi kultúrotthonban dicséri az Urat vasárnaponként, ugyanis a parókia melletti imaterem szűknek bizonyult erre a célra.

Végh Balázs