Az idősek jelenlétében és az idősekért bemutatott szentmise keretében Schönberger Jenő püspök arra kérte híveit, hogy türelemmel, szeretettel és imával éljék hasznos idejüket.

Segítő személy karjába kapaszkodva, botokra támaszkodva érkeztek sokan a székesegyházba október 5-én, szombaton, amikor 11 órától Schönberger Jenő püspök az idősek világnapjához kapcsolódva szépkorú testvéreiért mutatott be szentmisét. Mindannyian hálával tartoznak, akik megélték ezt a kort — mondta a bevonulást követően. „A megélt kor Isten ajándéka. Igaz, lehet, hogy sokszor arra gondolunk, nehéz ez az ajándék, de akkor is ajándék, és feladatunk megtalálni benne a szépet. Van miért hálát adjunk, van miért imádkozzunk. Foglaljuk bele hálaadásunkba, imánkba azokat a testvéreinket is, akik ma nem lehetnek jelen! Értük is imádkozzunk, ahogy kérem híveimet, hogy imádkozzanak a missziókért. Szentatyánk október elsejével rendkívüli missziós hónapot hirdetett. Egész hónapban imádkozunk a szentatya szándékára. Legalább így járuljunk hozzá a misszió ügyének támogatásához!”

Szentbeszédében arra kérte szépkorú híveit, adjanak példát életükkel a világnak: „Amikor látjuk, hogy az erőnk fogyatkozik, hogy nem úgy sikerül minden, ahogy szeretnénk, hogy esik ki minden a kezünkből, ne essünk kétségbe! Mosolyogjunk egyet magunkon, és újra hajoljunk le felvenni azt, amit leejtettünk! Ne arra gondoljunk, hogy ezt vajon megérdemeltük vagy sem, hanem fogadjuk el úgy, mint a Jóisten ajándékát! Elsősorban a saját életünkkel adunk példát a környezetünknek. Hogyan éljük meg a betegséget? Hogyan éljük meg a fájdalmat? Hogyan éljük meg, ha Isten valamit elvesz tőlünk? Úgy kell kiráncigálja a kezünkből, vagy tudunk úgy bízni benne, hogy odaadunk neki mindent? Csak a szeretetünk marad meg örökre, az nem fogyatkozik az időben, hanem megtisztul. Nem azért szeretünk már, hogy minket is szeressenek, hanem egyszerűen szeretünk a szeretetért. Akkor is szeretünk, ha megbántanak. Tudjuk, hogy Isten a szeretet istene.”

Az idősek is részt vehetnek a missziós munkában — mondta a főpásztor. „A hit Isten ajándéka. Merjünk mi is unokáinknak a hitről beszélni, mert amit most átadunk nekik, még ha nem is okoz hirtelen változást, magként bejut a lélekbe, és egyszer csak kicsírázik és szárba szökken. A reményünk, hogy mindennek van értelme, és minden emberi gyengeségünk ellenére Isten szeret bennünket, és megadja nekünk a boldog, örök életet. Egyre inkább belekapaszkodunk ebbe a hitbe, az Istenbe. Mi is lehetünk Jézus munkatársai a misszióban. A misszió evangéliumhirdetés, tanúságtétel. Éljük meg a hitünket, imádkozzunk azokért, akik ebben a hatalmas munkában részt vesznek a világban! Támogassuk a szentatyát is imáinkkal, hogy a Szentlélek kegyelmével mindig erős tudjon maradni, hiszen sokan támadják őt. Mi kövessük őt! Jézus mondta: te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat.”

A szentmise végén a hívek meghallgatták egyik társuk tolmácsolásában az „idősek imáját”. A záróáldás előtt a püspök atya megköszönte a Kórházpasztorációs Irodának a szervezést, az idős híveknek, ápolóiknak, támogatóiknak, a különböző egyházmegyei segítő intézmények és közösségek képviselőinek a jelenlétét, majd közösen elimádkozták a teljes búcsú elnyeréséért szükséges imákat.