Ünnepi legátus, a kárpátaljai Tivadarról származó, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia hallgatója, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet cserediákja, Dobán Dorina hirdetett igét húsvéthétfőn a szatmári Láncos-templom gyülekezetében.

Lukács evangéliumának 24. fejezetéből a 12. verset hallgathatták meg az ünneplő hívek. Az igemagyarázatból megtudhatták, hogy mind a négy evangélista ugyanúgy írja le az első húsvétot, azt, ahogyan üresen találják Jézus sírját húsvét hajnalán. Erre az ürességre azonban mindenki másképp reagált: volt, aki elsírta magát, voltak, akik hittek és voltak, akik tagadták Jézus feltámadását. Péter a sír előtt megállva csak magában csodálkozott a történteken: bár maga is látta, hogy nem kifosztották a sírt, hanem valami rendkívüli történt Jézussal, mégis értetlenkedve, reális magyarázatot keresve állt előtte. „A halál és a feltámadás valami megmagyarázhatatlan dolog számára, nem hitt teljes egészében, kételkedett. Nem kell azonban mindenre tudományos magyarázatot keresni, hagynunk kell, hogy a tiszta szeretet, a szilárd hit töltse be a kételkedés helyét, higgyünk a feltámadás tényében, bízzuk magunkat Jézusra!” — hirdette a szószékről az ünnepi legátus. Igehirdetését úrvacsoraosztás követte: az Úr asztalát ismét, húsvét másodnapján is megterítették a templomban, hogy kenyér és a bor, ezek a szent jegyek hirdessék a gyülekezet és mindenki számára az újabb lehetőséget: az újrakezdés és az örök élet lehetőségét, amelyet Jézus Krisztus biztosít számunkra. Az úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentisztelet nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével zárult.

Bumbuluţ Krisztina