A nagyváradi Diamant cukorgyár megszüntette a cukorgyártást, ennek következtében a gyárhoz tartozó körzetben nem kötnek szerződést a cukorrépa-termesztőkkel, ami gazdasági nehézségeket okoz.

A nagyváradi Diamant cukorgyár vezetősége közel két éve tervezi a gyár bezárását arra hivatkozva, hogy évről évre nagyobb veszteséget könyvelnek el — tájékoztatott Lukács Sándor, a Cukorrépa-termesztők Egyesületének elnöke.

December 29-én tartotta közgyűlését a német tulajdonban lévő Pfeifer&Langen cég, és arra a következtetésre jutottak, hogy nem zárják be a gyárat, de megszüntetik a cukorgyártást. A jelenlegi kétszázhetvenöt alkalmazottból negyvenet tartanak meg, akik Németországból hozott cukrot fognak csomagolni és forgalmazni. A Bihar, Szatmár, Arad és Temes megyéket tömörítő cukorrépa-termesztői szövetség meg szerette volna vásárolni a gyárat, de a német tulajdonos túl magas árat kért, s a felvásárlás után még harmincmillió eurót kellett volna befektetni ahhoz, hogy a gyár működőképes legyen. A német cég tulajdonosai minden évben tudatosan teszik veszteségessé a gyárat. Lukács szerint lehetetlen, hogy a Diamant egy év alatt huszonnyolcmillió eurós veszteséget könyveljen el, amikor az üzleti forgalma meghaladja a háromszázötvenmillió eurót. A gyár bezárásával csődbe mennek azok a cukorrépa-termesztők, akik hatalmas összegeket fektettek be a cukorrépa-termesztésbe, és nem kevés pénzbe kerülő képzéseken vettek részt, hogy szakosodjanak a legmodernebb módszerekkel és gépekkel végzett munkálatokra. A szövetség az utóbbi években hétezer-ötszáz hektáron termesztett cukorrépát, ebből Szatmár megyében ezerkilencszázhetven hektáron, s a termés minőségileg és mennyiségileg is rekord volt. Lukács Sándor felvette a kapcsolatot a ludasi cukorgyárral, de ez nem hajlandó szerződést kötni a Szatmár megyeiekkel arra hivatkozva, hogy túl nagy a távolság, s így magasak lennének a szállítási költségek. Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz Szatmár megyében az ezerkilencszázhetven hektárnyi cukorrépafölddel és azokkal a nagyon drága gépekkel, amelyeket csak cukorrépa-termesztésre lehet használni. A termesztők úgyszintén elmaradnak a hektáronkénti 1000 eurós szubvenciótól. Lukács Sándor ezekben a napokban összehívja a Szatmár megyei cukorrépa-termesztőket, hogy közösen keressenek megoldást a problémára.

A Cukorrépa-termesztők Egyesülete az elmúlt év szeptembere óta tárgyal a német tulajdonosokkal a gyár megvásárlása érdekében, most már világosan érthető, hogy még a reális ár felett sem adták volna el az üzemet, hiszen számukra a bezárás a legjobb megoldás, ugyanis nem az a céljuk, hogy lehetőséget adjanak a konkurencia kialakulására, hanem az, hogy fenntartsák a monopolhelyzetet.

Elek György