Tegnap kettős ünnep volt Kiskolcson: felszentelték a református templom új nagy harangját, és jubileumi, úrvacsorával egybekötött konfirmációt tartottak a kerek évfordulós konfirmandusok számára. Az új harang keresztapja Boros Zsombor lett.

Zsúfolásig megtelt tegnap a kiskolcsi református templom a harangszentelésen és a jubileumi konfirmáción. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke Nehémiás próféta könyve második részének 17–18. verset választotta alapigéül. A babilóniai fogságból hazatérő nép szülőföldje nagyon kopár és elhagyatott volt, de Isten segítségével munkába kezdtek, és elkezdték az építést. Ennek a munkának azért volt eredménye, mert olyan emberek álltak az emberek élén, akik hittek a megújulásban, az emberek pedig akartak dolgozni. „Kezdjük el az építést! — mondták. — És bátran hozzáfogtak a jó munkához.” Azért volt alapja Izrael a fogságból hazatérő népének a bátorságának, mert otthon érezte magát, a saját élete helyét tette lakhatóvá. Kiskolcson is lankadóban volt az egyházi élet, de a lelkipásztor és hívei ráébredtek, hogy el kell kezdeni az építkezést. Kiléptek a templom falai közül, átvállalták az örökséget, és elkezdtek mindent újjáépíteni. Nem estek kétségbe, nem panaszkodtak, hanem megújult lélekkel kezdték el megerősíteni a közösséget és megújítani a templomot, elkészíttetni az új harangot, valamint hozzákezdeni a gyülekezeti ház felépítéséhez. A püspök figyelmeztetett, hogy falakat és kerítéseket kell építeni ott, ahol veszélybe kerülnek az értékeink, ahol elveszik tőlünk a krisztusi úton történő haladás lehetőségét. Van még mit építeni, van még mit megújítani, de arra is megoldást kell találni, hogy a jövőben is legyen ki betöltse a templom padjait és a gyülekezeti házat. Fel kell építeni a falakat, de meg kell erősíteni a lelkeket, hogy egy erős emberekből álló közösség éljen Kiskolcson — és sok más településen — a jövőben is.

A továbbiakban úrvacsorában részesültek azok, akik jubileumi konfirmációra érkeztek. Nem mindenki tudott részt venni ezen az eseményen, de akik ott voltak, megható pillanatokat éltek át.

Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese a harang szerepéről beszélt. A harang egy szimbolikus és szakrális tárgy. Összeköti az eget és a földet, s közben mindig üzen valamit. Jelzi, hogy mindennek rendelt ideje van: az ünnepnapoknak, a vasárnapoknak, az életnek, az elmúlásnak és a születésnek. A harangok elődje a nomád népek hangkeltő eszközei, amelyekkel üzentek egymásnak. A harangot hangszerként is lehet használni, ilyen alapon a harangozó az egyházközség legnagyobb hangszerén játszik. A harangot gyászolni is lehet. A gyász jelei látszottak a lelkészházaspáron akkor, amikor a régi harang megrepedt.

Győrbíró Sándor lelkipásztor ismertette a régi és az új harang történetét. A régi harang egyidős Kiskolcs legidősebb emberével, Győri Bélával. Az új harag érkezése nemcsak a falu, hanem a község életében is nagy esemény volt. A község lakói és a község harangjai fogadták.

A templomból kivonulva a meghívott lelkipásztorok egy-egy bibliai igét olvastak fel, majd megkondították a harangot, amit Csűry István áldott meg. Ezt követően dőlt el, hogy ki a harang keresztapja. A licitálás alapján Boros Zsombor lett a keresztapa, aki kétezer-ötszáz lejt fizetett be az egyházkasszába. Verset mondott Veress Fanni, majd a Himnusz eléneklésével ért véget az ünnepség.

Elek György