Megszokott, hogy az ünnepi hónapokban intenzív a határátkelés, és az adott ünnep előtti hétvége mindig torlódások káoszába fullad — ám ami most zajlott és zajlik jelen sorok írásakor is a román-magyar határátkelőknél, arra a '90-es évektől nemigen volt példa. Persze azzal mindenki számolt, hogy a nemrég szigorított beutazási feltételek miatt többet kell majd várakoznia, humánerőforrás szempontjából felkészült a rohamra a román határrendészet is (majd' 4000 munkatársa teljesít szolgálatot), de gyorsan, mondhatni szempillantás alatt kiderült, hogy ennyi nem elég. Már szombaton délelőtt a román-magyar határszakasz valamennyi átkelője pirosan villogott, Székelyhidat kivéve, aztán gyorsan bepirosodott az is; a közösségi médiában folyamatosan jelentek meg a határhelyzetről szóló bejegyzések, jelentések, s délre nem volt olyan átkelőpont, ahol ne legalább 2–2,5 órás legyen a várakozási idő — Szatmárban szokás szerint ennek néhol a duplája, hiszen Vállaj–Csanálosnál három, Csengersima–Peténél négy, de a csak szombaton működő Zajta–Nagypeleskénél is bő két órát kellett malmozni. Mindezt úgy, hogy az átkelők valamennyi belépő sávja működött, megnyitották a kamionsávot is és egy-egy mobil állomást is — kora estére pedig még tovább romlott a helyzet: Csengersima–Peténél több mint hatórásra duzzadt a várakozás (és kitartott vasárnap délutánig, amikor már „csak” 300 perc volt), Vállaj–Csanálosnál pedig négyre. Itt egyébként a türelmüket vesztett hazaérkezők adott pillanatban egyfajta spontán „tüntetésbe” is kezdtek, felelősségre vonva mind a magyar, mind a román határrendészeket, amiért nem gördülékenyebb az átkelés.

„Megplusszoltuk a szolgálatot teljesítők számát, mindenki bent van, dolgozunk, nem lazsálunk. A kollégák a kocsisorok között is járkálnak, igyekszünk gördülékenyebbé tenni az átjutást — de sok a beutazási járványügyi szabály, azokat ellenőriznünk kell és be kell tartanunk, no meg a többit is. Gondoltunk arra is, hogy külön sávokba állítsuk a beoltottakat/gyógyultakat/negatív teszteseket és különbe az oltatlan, illetve teszt nélkülieket — nem lehetett kivitelezni, hiszen egy gépkocsin belül, egy családon belül van ilyen is, olyan is”— mondja már vasárnap délelőtt a petei átkelő szolgálatos parancsnoka, folyamatos dudálások közepette. Ráadásul sokan csak a vámba érkezéskor szembesülnek azzal, hogy az ország, amelyből jönnek, milyen besorolású, és milyen feltételekkel léphetnének be Romániába — többen nem vállalva ezt vissza is fordulnak. Ugyanakkor „rátett még egy nagy lapáttal” a torlódásra egyrészt az, hogy a két fő, román vendégmunkásokat foglalkoztató ország (Olaszország és Spanyolország) december 19-től piros zónás lett, s rengetegen megpróbálnak hazajutni még a színváltás életbelépése előtt, illetve a beutazási formanyomtatvány december 20-i kötelezővé válása előtt — bár a határrendészek szerint ez a nyomtatvány jelentősen lerövidíti majd az egy személyre fordítandó ellenőrzési időt (persze csak ha a platform jól működik majd…). Hangsúlyos és némiképp magyarázza a többórás várakozási időt az is, hogy péntek reggeltől vasárnap reggelig a megyebeli átkelőknél 19 736 utazó lépett az országba, s felüknek (!), 9571 utazónak kellett karanténba vonulnia.

A petei határátkelés gördülékenyebbé tétele kapcsán adott pillanatban felvetődött az is, hogy nyissanak meg két vagy három kilépő sávot a beutazók előtt (volt már ilyenre példa), mivel a kilépő forgalom szinte minimális, ám a magyarországi határellenőrzési szervek ezt az ötletet elutasították, mivel indoklásuk szerint a ki- és belépő sávok ellenőrzési bódéi nincsenek egyazon vonalon, és ezért nem lehet kivitelezni.

Szabó Kinga Mária