Az idősebbek bizonyára még emlékeznek rá — vicc volt vagy valóság, már nem lényeges —, hogy Ceauşescu fényes korszakában X mtsz–ben hármat fialt egy koca. Az elnök, hogy túlteljesítse a tervet, négyet jelentett, a községi párttitkár a megyénél ötöt, a megyei első titkár feljebb hatot, Bukarestben pedig úgy döntöttek, hogy három megy exportra, az adósság törlesztésére, három marad itthon a lakosságnak. Ez a történet a népszámlálási adatok végleges eredményének nyilvánosságra hozatalakor jutott eszembe: mintha lenne valami hasonlóság a múlt és a jelen között. Az előzetes adatok szerinti népszámlálási eredményeket addig csűrték-csavarták, amíg tizenkilencről húszmillió fölé emelkedett a lakosság száma. Egy húszmillió feletti országot más mércével mérnek az EU-ban, no meg egy EU–parlamenti képviselővel is több lehet. A magyarság száma kétszázezerrel csökkent tíz év alatt, a jelenlegi 6,5 százalékos részarány megfelel a valóságnak. A nagy kérdés az, hogy az adatok megmásítása révén nyilvántartásba került 1,2 millió fiktív állampolgár, akiknél egyelőre nem szerepel adat a nemzetiségre vonatkozóan, nem lesz-e felhasználva az etnikai arányok megváltoztatására? Most már látjuk, hogy mennyire kidobott pénz volt az, amit a népszámlálásra költöttek, amit többnyire közalkalmazottak végeztek, többnyire munkaidőben, akik ebben a bürokratikus világban kenyéradó minisztériumoktól kapják fizetésüket kérdéses munkájukért. Vitatkozhatunk mi a népszámlálási eredményekről, magyarázhatjuk, elfogadhatjuk, vagy elutasíthatjuk. Azt viszont nem tudjuk elérni, hogy például Erdődön elérje a húsz százalékot a magyarság száma, hogy esély legyen a magyar helységnévtábla elhelyezésére. Annyi viszont tény, hogy mint minden más területen, a népszámlálás is politikai érdekek szerint történt. Itt is bebizonyosodott, hogy az állami intézmények nem szakmai, hanem politikai érdekek szerint működnek. Ismét bebizonyosodott, hogy a politikai alapon kialakított közalkalmazotti réteg — az országot vezető elit — messzemenően nem rendelkezik azzal a tudással és azzal az erkölcsi erővel, hogy meg tudjon felelni a közigazgatási feladatoknak.

 Elek György