Örök igazság, hogy a politikában minden forgandó, s ami tegnap még igen volt, az mára nemmé lesz — a kereken egy héttel ezelőtti koalíciós tárgyalásokon az a megállapodás született, hogy a prefektusokat ugyanabból a pártból fogják kinevezni, amelyikhez a megyei tanácselnök is tartozik, s „lehet egy-két kivétel, de ez lesz az alapszabály”. Ennek értelmében úgy tűnt, Szatmár megye kormánymegbízottja továbbra is Altfatter Tamás marad, ezt maga az érintett is megerősítette (bár a „lehet egy-két kivétel” miatt mocorogni kezdett az a bizonyos kisördög, hiszen Szatmár megye évek, évtizedek óta politikailag mindig atipikusnak számított, ráadásul Altfatter márciusi kormánymegbízotti kinevezése viharos elégedetlenséget szült a szatmári nemzeti liberális pártiak körében, akik maguknak szerették volna a tisztséget — nem a személye ellen volt kifogásuk, nem is lehetett, szakmai tudásával, rátermettségével, alprefektusként végzett munkájával évek óta tisztában vannak, sokkal inkább az volt a baj, hogy a megyeközpont és a megye vezetése után a prefektusi hivatal is az RMDSZ „kezébe került”).

Aztán a hétfő esti kormánykoalíciós tárgyaláson újraosztották a lapokat: a Szociáldemokrata Párt 20 megyében, a Nemzeti Liberális Párt 18-ban, az RMDSZ pedig 4-ben nevesíthet kormánymegbízottat — a tulipános érdekvédelmi szövetség elvesztette (beáldozta?) Kolozs és Szatmár megyét, kárpótlásként viszont megkapta Hargitát a megőrzött Szilágy, Arad és Kovászna megye mellé, illetve tíz megyében alprefektust is állíthat. A döntésről egyébként mindeddig semmiféle hivatalos értesítés nem látott napvilágot, az RMDSZ sem küldött közleményt (mint ahogy tette például márciusban, rögtön a prefektusi tisztségek akkori elosztását követően); elsőként, még hétfőn este kormányközeli bukaresti lapok szellőztették meg, majd Kelemen Hunor szövetségi elnök kedden este, a csíki Területi Küldöttek Tanácsának ülését követő Facebook-bejegyzésében említette a témát, így fogalmazva: „Sok szempontból értékelhetjük az elmúlt évet, nekünk viszont az a legfontosabb, hogy megerősítő választ tudjunk adni arra a kérdésre, hogy jól tudtunk-e gazdálkodni a kormányzás eszközeivel. Ma a Szövetség csíki Területi Küldöttek Tanácsának ülésén értékeltem a munkánkat, amelyet azért végezhetünk hatékonyan, mert közösségi támogatás van mögöttünk, és arról beszéltem, hogy jelenleg egy olyan koalíciónak vagyunk a tagjai, amely kétharmados többséggel rendelkezik, így egy alkotmányos reformot is véghez tud vinni. A tegnap esti koalíciós tárgyalások következtében Hargita megyének RMDSZ-es prefektusa lesz, akárcsak Kovászna, Szilágy, Arad megyéknek. Súlyunknak megfelelően 7 alprefektus járna a Szövetségnek, viszont sikerült kitárgyalnunk tízet Bukarestben, Fehér, Brassó, Hunyad, Bihar, Máramaros, Kolozs, Maros, Beszterce, Szatmár megyékben.”

Persze minden nézőpont kérdése, s lehet arra fektetni a hangsúlyt, hogy hét altisztség helyett tízet kapunk, lehet sorolni azt, ami megmarad, nem említve, amiről lemondtunk — de ettől a tény tény marad: sem Kolozs, sem Szatmár megyében nem tulipános lesz a kormánymegbízott.

De mitől is olyan fontos a prefektusi tisztség (a politikai erőjelzésen túl)? „Békeidőben” talán nincs akkora súlya, vészhelyzetben, járványhelyzetben viszont sokkal fajsúlyosabb feladat, ugyanis a prefektus egyrészt alkalmazza a kormány döntéseit, másrészt a megyei vészhelyzeti bizottság elnökeként lehetősége van „saját”, az adott helyzettől, helyi viszonyoktól függő döntéseket is életbe léptetni — s hogy Szatmár megye a már két éve tartó járványhelyzetet relatív jól vészelte át, más, akár szomszédos megyékhez viszonyítva is sokkal kevesebb áldozattal, megbetegedésekkel, fertőzési gócpontokkal, egész jó átoltottsági aránnyal, az javarészt a prefektusnak (Altfatter Tamásnak), döntéseinek és intézkedéseinek köszönhető. Természetesen ezt (és nem csak) a munkát alprefektusként is folytathatja — elvileg. A koalíciós döntés értelmében Szatmárban a Szociáldemokrata Párt nevesít majd kormánymegbízottat — önjelölt máris van, Mircea Govor személyében.

Szabó Kinga Mária