A román állam jövő májusig kell megoldást találjon arra, hogy miként kárpótolja azokat, akiket megfosztottak ingatlanaiktól és azokat, akiket politikai okok miatt meghurcoltak, bebörtönöztek és bántalmaztak.

— Ez egy elég összetett dolog, hiszen volt egy kárpótlási törvény, melynek értelmében a restitutio in integrum (előbbi állapotba való visszahelyezés) elvet kellett volna alkalmazni, azaz a természetbeni visszaadást — magyarázta Erdei D. István parlamenti képviselő. — Ilyen vagy olyan megfontolásból ezt nem mindig alkalmazták. A károsultak a restituciós bizottságokhoz terjesztették fel elkobzott ingatlantulajdonukat, ez meg is indult. Az Országos Restituciós Bizottság az elején jól működött. Azokat a kérvényeket tartalmazó iratcsomókat, amelyeket leellenőriztek, és mindent rendben találtak, azaz jogosnak ítélték a kárpótlási kérelmet, azt elektronikusan, közbeszerzési úton licitálták olyan cégek felé, amelyek felértékelő minősítéssel rendelkeztek. Amikor az illető felértékelő cég megkapta az iratcsomót, megkereste a kárpótlást kérelmező személyt, vagyis a visszaigényelt ingatlan tulajdonosát, kiszállt az ingatlan helyszínére és a piaci áron megállapította az ingatlan értékét. Miután ez megtörtént, a dokumentáció visszakerült a restituciós bizottsághoz, amely értesítette a tulajdonost és megkérdezte, hogy elfogadja–e a megszabott összeget, és azt pénzben kéri vagy részvényben. Ezek a kifizetések meg is kezdődtek, a költségek fedezésére létrehoztak egy alapot, de hamarosan jelentkeztek olyan problémák, amelyek később patthelyzetet eredményeztek. A visszaszolgáltatáskor vált ténnyé, hogy olyan ingatlanokat is visszaigényeltek, amelyekben stratégiai állami intézmények működtek, ezek felértékelése és a megszabott kárpótlási összeg kifizetése lehetetlennek tűnt. A legnagyobb probléma az volt, hogy a kifizetési alapba az állami költségvetésből utaltak át elég nagy pénzösszegeket, és ahhoz, hogy minden igényt kielégítsenek, az állami költségvetés fele sem lett volna elég. Ekkor ráadásul megjelent a gazdasági krízis. 2010 közepén ezért hoztak egy sürgősségi kormányrendeletet, amellyel felfüggesztették a kifizetéseket. Elég sokan jelentős kárpótlási összegeket vettek fel, nagyon sok esetben a reálérték fölöttit, hiszen egy már nem létező, vagy többször átalakított ingatlan esetében nehéz lenne egy reálértéket megállapítani, és a felértékelő cégeknél is emberek dolgoznak, akiket kisebb–nagyobb összegekért lehetett befolyásolni. Mások viszont hiába vártak a kárpótlásra, az európai intézményekhez fordultak, ahol úgy döntöttek, hogy 2013 májusáig adnak határidőt Romániának, hogy találjon megoldást a probléma kezelésére.

Erkölcsi kárpótlás

— Egy másik törvény miatt is perelik a román államot azok a személyek, akiket politikai okok miatt hurcoltak meg — mutatott rá Erdei. — Ez a téma szintén a román állam egyik különös jellemzője. A román jogrendben elég későn (1990 után) jelent meg az erkölcsi kárpótlás fogalma. A szocialista világban nem volt olyan, hogy hitelrontás. Az erkölcsi kárpótlást szabályozó törvény értelmében kárpótlást kapnak azok, akik 1990 előtt, az akkor érvényben lévő törvény értelmében politikai okok miatt voltak elítélve vagy megalázva. Ebben a kategóriában is komoly pénzösszegeket osztottak szét, mivel ez sem mehetett tovább, itt is leállították a kifizetést. Így van az, hogy két szomszéd közül, bár mindketten deportálva voltak, az egyik kapott kárpótlást, a másik nem. Az ilyen esetek megoldására is jövő májusig kell találni megoldást.

Elek György