A kenyér és a bor Jézus valóságos teste és vére azért, hogy a lelkünk tápláléka legyen — mondta Schönberger Jenő püspök úrnapján a székesegyházban. A szentmise után körmenetet tartottak.

Úrnapja az oltáriszentség főünnepe, amikor a katolikusok a kenyér és a bor színe alatt valóságosan jelen levő Krisztust ünneplik, érte adnak hálát, valamint megvizsgálják életükben a Megváltóhoz való viszonyukat. A székesegyházban csütörtökön este hét órától Schönberger Jenő püspök papjaival együtt mutatott be szentmisét, már bevezetőjében emlékeztetve híveit a hit megvallására, Jézus valódi befogadására: „Krisztus szent testének és vérének ünnepén mindannyian hitvallást teszünk. Hisszük, hogy a kenyér és a bor színében, az eucharisztiában Isten maga van velünk, egyszülött fia valóságosan itt van közöttünk. A körmenetünk is hitvallás, megmutatjuk nemcsak Krisztust, de a hitünket is a világnak. Engedjük, hogy a szívünk az Ő trónusa lehessen, hogy Őt magát befogadjuk, Ő legyen az életünk királya. Hiszen nem a szentségtartóban, nem az oltárszekrényben akar uralkodni, hanem a szívünkben.”

Szentbeszédében Krisztus befogadásának gondolatát vezette tovább, kérve híveit, áldozzanak, a szó igazi értelmében: „Isten azt akarja, hogy eucharisztia legyen számunkra, hálaadás, hogy jusson eszünkbe mindennap hálát adni azért, hogy Ő itt van. Azért van itt, hogy a lelkemben, a szívemben lakást vegyen, oda engedjük be Jézust! A keresztség szentségében már Isten gyermekei lettünk. De egy élet áll előttünk, és egy életen keresztül nehéz Jézus nélkül úgy élni, ahogyan Jézus élt. Ő azt mondja, vegyétek és egyétek, ez az én testem. A kenyér és a bor Jézus valóságos teste és vére azért, hogy a lelkünk tápláléka legyen. Az énünkkel egyesül Jézus azért, hogy mi is úgy tudjunk szeretni, megbocsátani, úgy tudjunk mindenkire ránézni, ahogyan Isten néz minden emberre. Minden szentmisében külön van a test és a vér, mert Jézus értünk lett áldozat. Fogadjuk be őt, és áldozzunk vele! Ne feledjük, nekünk is meg kell tennünk a magunkét. Vegyünk erőt magunkon, és változtassuk meg eddigi rossz szokásainkat, illetve tudjunk változtatni azon, ami eddig nem volt igazán jó!”

A szentáldozásban a hívek magukhoz vették Krisztus testét, majd az oltártól elindult az eucharisztia, hogy a székesegyház falai közül kilépve megáldja a kint lévőket, az egész várost, a nyárba fordult természetet. A hívek mögötte felsorakozva vonultak, ezzel is megmutatva hitüket a világnak, tanúságot téve Krisztus melletti elkötelezettségükről. A régi központ parkja körül négy oltárnál állt meg az oltáriszentség, mindenhol elhangzott az evangélium egy-egy része. A székesegyház bejáratához visszatérve, a Te Deum és a litániák elmondása után Schönberger Jenő püspök az oltáriszentséggel adott záróáldást.