Az utóbbi években elég sok olyan elemzés készül, melyek párhuzamba hozzák a Ceauşescu-korszak falurombolási tervét a falvak életének jelenlegi alakulásával. Most egy konkrét esetre próbálunk kitérni, mégpedig Udvari községre, ahol Kak és Etény településeket sikerült teljesen lerombolni, Berendnek és Kakszentmártonnak csak egy részét, azzal a céllal, hogy a lakosságot próbálják meg Szatmárudvariba tömöríteni, s ezzel felszabaduljon egy aránylag nagy méretű mezőgazdasági terület.
A Kakon született és nevelkedett Boros Gerzon az 1970-es árvíz után került Szatmárudvariba, s bár azóta itt él, még ma is örömmel és lelkesedéssel beszél a Kakon töltött éveiről, s bár keserű szájízzel említi a szülőfaluja lerombolását, még mindig reménykedik abban, hogy a települések újra benépesülhetnek, visszaépülhetnek. Örömmel tapasztalja, hogy van esély rá, hogy Berend újjáépül. Ha nem is a régi formában — azt a huszonegyedik században már nem lehet elvárni —, hanem a mai elvárásoknak megfelelően.
Berenden jó az infrastruktúra — meséli Boros Gerzon —, ki van építve a víz-, gáz- és szennyvízhálózat, van aszfaltos út és közvilágítás is. Egyre többen vásárolnak házhelyet, sokan építenek házat, olyan nagy a kereslet a házhelyekre, hogy amikor valahol akár egy hat-nyolc ár parcella eladó, annyit adnak a vásárlók, amennyit az eladó kér. Vannak vállalkozók, akik megvásárolnak üres telkeket, építenek rájuk házakat, majd eladják azokat. Az ilyen új építésű házakra azonnal vannak vevők. A község vezetőinek és a lakosságnak egy régi álma a berendi tó visszaállítása a régi állapotába, itt a legnagyobb nehézség egyelőre a kiszáradt meder vízzel történő feltöltése. Sokan vásárolnak telket a tó partján, azt remélve, hogy a horgásztavat és a körülötte lévő pihenőövezetet sikerül visszaállítani, de nem igazán a régi, hanem a mai elvárásoknak megfelelően. A tóban most nincs víz, és nem lehet tudni, hogy miként lesz lehetséges annak a feltöltése. A tó fenekét kitakarították, de újra benőtte a gyom. Valamikor nem volt gond a táplálásával, mert volt egy kanális, ebből folyt állandó jelleggel a víz a tóba, de a kanálisból is eltűnt a víz.
Boros Gerzon szívesen emlékszik vissza a gyerekkorára, arra az életmódra, amit ha csak teheti, megőriz ma is. Igyekszik háziállatokat nevelni az udvarán, a gyerekeit és unokáit is arra neveli, hogy értékeljék a házilag előállított, a saját termesztésű és tenyésztésű alapanyagokból elállított ételt, legyenek tisztában azzal, hogy mennyivel egészségesebb táplálékot fogyaszthatnak, mint amit iparilag állítanak elő. Akkor a legboldogabb, amikor látja, hogy az unokái otthon érezik magukat nála, és nevet adnak a kedvenc állataiknak.
Persze az élet a falvakon is jelentősen megváltozott: Berenden nincs több, mint négy-öt tehén a faluban, disznót és tyúkot még több helyen tartanak, de egyre kevesebben, mert a fiatalok jobban szeretik a bolti termékeket. Az idősebb emberek nagyobb része azért szeretne városról falura költözni, mert ott még van nyugalom, meg lehet termeszteni néhány hagyományos alapélelmiszert, a gyerekek pedig kint lehetnek a szabadban.
Ma már egyre többen vannak, akik menekülnek a városokból, mert vidéken sokkal csendesebb és egészségesebb körülmények közt élhetnek. Kakra is nagyon sokan kiköltöznének, de sajnos ott még nem történt meg a közművesítés. Ha az önkormányzat befektetne, és megfelelő életkörülményeket teremtene, új utcákat kellene nyitni, mert beindulna az építkezés. Tíz alatt van a számuk azoknak a berendieknek, akiknek már az őseik is ott születtek, s ők is az idősebb korosztályhoz tartoznak. Sok a vegyes házasság, és nem csak a magyar-román. Érdekes, érthetetlen és megmagyarázhatatlan Boros Gerzon számára, hogy a községben nincsenek munkahelyek. Valami miatt nem vonzó a befektetők számára Udvari község, pedig közel van a városhoz, és fejlett az infrastruktúra is. A munkavállalók városra ingáznak különböző vállalatokhoz, ami nem jelent nagyobb terhet, hiszen a nagyobb vállalatok céges buszokkal szállítják az alkalmazottaikat, s a közszállító cégek buszai is rendszeres időközönként közlekednek.
Miután végigsétáltunk az udvaron, és megnéztük az állatokat, Boros Gerzon mosolyogva közölte: „Nálunk mindig fontos esemény a disznóvágás, ilyenkor együtt van a család.”

Elek György