Ezernyolcszáznegyvennyolc tavaszán alig pár nap alatt végbement a magyar történelem egyik legnagyobb átalakulása. Negyvennyolc nagyszerű eseményei a magyarság legnagyobb élményei közé tartoznak, emlékük meghatározóan befolyásolta a nép szellemét, önereje tudatára ébresztette a nemzetet. Erdély magyarsága is lelkesedéssel fogadta a magyar forradalom programját, hozzátéve ahhoz a maga sajátos követeléseit. Az erdélyi országgyűlés törvényei megalapozták a polgári társadalom jogi rendszerét, megteremtették az alkotmányos élet feltételeit. Az európai forradalmi hullám meghódította az erdélyi közvéleményt, lefegyverezte a haladás ellenfeleit, és Erdély ekkor, így került be újra az európai történelem sodrába. 1848 az évezred talán legfontosabb időszaka. Ezért hordozzuk emlékezetünkben, lelkünkben, öntudatunkban azon idők emlékét, ezért ünnepeljük március 15-ét. Az újkori magyar történelem kiemelkedő, méltán sorsfordítónak tekintett eseményeire emlékezünk, arra a március 15-ére, amely 1848-ban visszaadta a magyarságnak a már-már elveszített etnikai öntudatát, és megajándékozta a polgári nemzettudatra jellemző méltóság érzetével. Büszkén mondhatjuk, hogy a népek öntudatra ébredésének azon a tavaszán mások is együtt meneteltek velünk egy új, korszerű Európa ígéretében, és így volt ez még akkor is, ha ma sok szomszéd nép politikusai megfeledkeznek erről. Ugyanakkor a jogos elégedettség jóleső érzésével állíthatjuk, hogy közösségünk képesnek bizonyult arra, hogy a maga módján, a maga körülményei közepette felemelje a hagyományok zászlaját. Ma is nemzetünk egy újabb, egész Európát érintő társadalmi, politikai és gazdasági átalakulás folyamatában vesz részt, melyben mi, az erdélyi magyarok megint az anyaországtól külön élve, sajátos problémáinkkal küszködve kell hogy helytálljunk. És megint nem tudjuk egyedül vagy csak az anyaországgal együtt kivívni felzárkózásunkat, hanem nagy mértékben függünk a velünk együtt élő társnemzet politikai cselekedeteitől. Ezért az ünnepléssel együtt fontos odafigyelni és megérteni elődeink ma is érvényes üzenetét. Fontos megértenünk, hogy akkor az ellentétes érdekek és vélemények érvényesítésének az igénye sajátos módon összefogásra ösztönzött. Ugyanakkor fontos megértenünk, hogy a forradalom vívmányait az azt követő, kevésbé dicsőségteljes, de nem kevésbé nehéz, küzdelmes, erőfeszítéseket követelő és változásokat hozó mindennapokon kell érvényesíteni. Bár a forradalmat kegyetlen megtorlás követte, negyvennyolc társadalompolitikai átalakulásához a rendszer már nem nyúlt. Joggal bízhatunk abban, hogy érdekképviseleti szervezetünk, történelmi egyházaink, civil társadalmunk, a megye és a romániai magyarság megannyi nemzedéki és társadalmi csoportja a kellő összefogással és az Európa felé tájékozódó románsággal egyetemben végre megteremtheti azokat a társadalmi és politikai feltételeket, amelyeket ez a közösség régóta megérdemel, egy biztos megmaradásra ösztönző polgári jövőt az egész romániai magyarságnak. Ennek a gondolatnak a jegyében kívánok mindenkinek boldog ünnepet!

Ilyés Gyula, Vetés község polgármestere