Szombaton a Krasznaterebes Vadászegyesület 25 tagjának és a velük lévő 11 vadászkutyának egy kb. 170 kilogrammos vaddisznót sikerült elejtenie, ami a vadászok szerint jó eredmény indulásnak.

Szombaton kezdődött az idei vadászidény, ami azt jelenti, hogy tavaszig lehet vadászni vaddisznóra is. A Krasznaterebes Vadászegyesületnek negyvenhét tagja van, az elnök Teodor Gurgiu — az egyesület tagjai közül szombaton huszonöten vettek részt a nyitó vadászaton. A szokásoknak megfelelően az elnök ismertette a szabályokat, amelyek egy része állandó, de vannak olyan cikkelyek is, amelyeket az egyesület tagjai idényenként megváltoztathatnak. Ebben a szezonban húsz vaddisznót lőhet ki az egyesület, ezt úgy osztják be, hogy január másodikáig teljesítsék ezt a célt. Az első vadászatra egy disznó és egy malac kilövését tervezték, de ez nem így sikerült. A vadászat előtti megbeszélésen arról is szó esett, hogy ebben az évben a szárazság miatt kevés fácán maradt meg, sok esetben már a fészekben elpusztultak a fiókák, de a nyúl is kevés. Van azonban vaddisznó, ezek eléggé nagy kárt tesznek a termésben, nagyon sok gazda örül, ha kilövik az állatokat a vadászok.

Az első hajtás

Miután mindent megtárgyaltak, mindenki megkapta a feladatát, elindultak a hajtók, és a vadászok beálltak a lesbe. Rég volt már ilyen vadászidény-nyitó, hiszen a néhány hete történt esőzések után a fák teljesen kizöldültek, mintha új életre keltek volna a levelek. A fák alatt ott hevert a száraz avar, amelyen csak óvatosan lépkedtek a vadászok, ugyanis a vad minden neszre felfigyel, és keresi a lehetőséget a menekülésre. A vadászok számára viszont a csaknem földig érő lombok megnehezítették a látást, a helyzetet tovább rontották a fölkelő nap levelekről visszatükröződő sugarai. Bár többször megrezzent a bokor, többször lehetett hallani neszezéseket, de kilövésre alkalmas vad nem tűnt fel a láthatáron, így az első hajtás eredménytelenül ért véget.

A második hajtás

Rövid szünet következett, amikor a vadászok az eredménytelenség okait találgatva egyetértettek abban, hogy a vaddisznók ebben az időszakban még kimennek a kukoricásba, ahol megfelelő táplálékhoz jutnak. A gazdák ennek egyáltalán nem örülnek, mert a disznók nem egy helyben igyekeznek jóllakni, hanem letörik a csövet, beleharapnak, majd csörtetnek tovább. Egyszer csak a körbevett területen kívülről megjelent egy kan, amit ketten is megcéloztak, de a vadásztörvényeket betartva a két vadász szemmel jelezte egymásnak, hogy az lő, aki a vadhoz közelebb van, és jobb a célzási lehetősége. Így Teodor Gurgiu, a vadászegyesület elnöke ejtette el a vadat, amit egy ideig otthagytak, hiszen még nem mondtak le a malacról.

A harmadik hajtás

A nap már a fák fölött járt, ami kedvezőtlenül befolyásolta a látási viszonyokat, de a csoport tagjai még mindig reménykedtek, hogy sikerül puskavégre kapni még egy vadat. Újra körbevették azt a területet, amelyen az első hajtás alkalmából sikertelenül riasztottak. Az egyik vadász szerint egy róka futott el, mások hallottak még itt-ott mozgást, de azt sem zárták ki, hogy a tizenegy vadászkutya valamelyikétől származik a zaj. Miután látták, hogy nem jön elő a vad, és az idő is eltelt, megegyeztek abban, hogy indulásnak elég egy disznó, vasárnap pedig folytatják a vadászatot.

Vadászöröm

Az elejtett vadat megkötözték, és kihúzták az erdőből. Ilyenkor következik a fényképezés, mert ma már nem úgy van, mint régen, amikor a vadászok hihetetlen történetekkel traktálták ismerőseiket. A szombaton lelőtt vaddisznót egyesek százhatvan, mások száznyolcvan kilóra becsülték. Mivel vadászat előtt és közben tilos a szeszes ital fogyasztása, a dohányzás és a mobiltelefon használata, miután mindenki biztonságba helyezte fegyverét, előkerült a bor, a pálinka és természetesen a vaddisznószalonna és -kolbász. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, megbeszélték azt is, hogy ki, hol hibázott, legközelebb mit kell majd másképp csinálni, és hogy mennyire számít a szerencse.

Elek György