Papp Gábor Haláltánc című, rövid prózákat és Emlékek királynéja, Szatmárhegy című, visszaemlékezéseket tartalmazó kötete után Veszélyes küldetés című regényével jelentkezett.

A magát több műfajban is kipróbáló szerző regénye megtörtént eseményekre épül, a nevek viszont — Sandu Constantinén kívül — meg vannak változtatva. Sandu Constantin volt az, aki Papp Gábort beavatta a felderítés és elhárítás módszereibe, megtanította a túlélés fortélyaira, aminek ma is sokszor hasznát veszi. A regény témája több éve érlelődik a szerzőben: a korrupció. Papp Gábor hosszú ideig dolgozott a katonaságnál, lehetősége volt megismerni azokat a módszereket, amelyeket a felderítéshez és az elhárításhoz alkalmaztak. Ez a fajta látásmód kiolvasható regényéből is. Ma már nem könnyű betekinteni a politikai és a gazdasági életben létező korrupcióba, az ott sokszor működő maffiotizmusba, de a regény szereplői közül már-már ráismerünk az elmúlt két évtizedben feltűnő, majd ismét háttérbe szoruló politikusokra. Bátorság kell felvállalni azokat a már-már bűncselekményeknek számító tevékenységeket, amelyek hozzásegítik a politikust és a vállalkozót a hirtelen felemelkedéshez, a tömegből való kitűnéshez, de éppen ezek a tevékenységek azok, amelyek előbb-utóbb a hirtelen visszaeséshez vezetnek. A néha kalandos, néha bűnügyinek tűnő történet tanulságokat is hordoz, figyelmeztet és ráébreszt arra, hogy a hirtelen jött siker, a gyors meggazdagodás, a rövid idő alatt befutott politikai karrier könnyen bukáshoz vezethet. A politikus bukása nagyon sokszor tömegek bukását is jelenti, hiszen a fejlődés is visszaesik, lelassul, ami az életszínvonal visszaesését és stagnálását is magával hozza. Papp Gábor regénye nem akarja megváltani a világot, csak arra figyelmeztet, hogy az egyenes út lehet, hogy küzdelmes, de hosszú távon távolabbra lehet rajta eljutni, mint a hatalommal és pénzen szerzett pozíciók előnyeit kihasználva.

Elek György