„Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten!” zengi karácsonyi szertartásaiban a görögkatolikus egyház. Felfoghatatlan jelenség: Isten Fia, ki vállain hordozza a mindenséget emberi testet ölt. Emberi ésszel felfoghatatlan isteni tett: „Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli, és a föld a Befogadhatatlannak istállót ajánl fel… mert érettünk született a kisded csecsemő, az örökkévaló Isten.”

Karácsony képi megjelenítésében, nemcsak egy idilli barlang-istállós jelenet van a szemünk előtt, amely a földre érkező Isten születését mutatja be, hanem számos részletével tanít bennünket az akkor történtekről: az ikon közepén, sötét barlang, annak szájában jászol, pólyába takart kisded. Távolól érkező napkeleti bölcsek, akik a pogányságból megtérő keresztények tömegeit jelképezi. Ökör, szamár, mint ószövetségi előképek, akik Izaiás jövendölését igazolják: „Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!” (Iz.1, 3). Az Istenszülő aggódva néz Józsefre, aki nem közel a jászolhoz áll vagy térdepel, hanem komoly kételyek gyötrik. Távolabb összekuporodva ül, fejét tenyerébe hajtja, gondolkodik, talán értetlenkedik, felháborodik. Nem érti a titkot, a csodát. Az angyalok, a mennyből kitörő hármas fénysugár, az „égi szféra” mellett küldetésüket teljesítik: örömhírt hoznak és szolgálnak.

A jobb alsó sarokban egy másik nagyon emberinek látszó jelenet van: dajkák fürdetik a gyermeket. A fürdetőkád nem egyszerű edény, hanem keresztelőkút. A két asszony, akik fürdővizet öntenek az Újszülöttnek, Szalóme és Éva. Az első szintén kételkedett abban, hogy egy szűz szült, sőt meg is vizsgálta: „újját a természetébe tette”, s keze „lángokban akart elszakadni testétől”, majd imádsága után meggyógyult, ezt követően egy angyal szavára megigazultan mehetett a Gyermekhez. A másik pedig azért jön, hogy saját szemével lássa megváltását.

A bűnnélküli Isten Fia emberi teste ölt, felveszi emberi természetünket. Bár bűnnélküli, vízkeresztkor beáll a bűnösök közé és Jánostól keresztséget kér. Olyanná lesz, mint mi, hogy bennünket olyanná tegyen, mint Ő. Vállaljuk ezért bátran és büszkén, hogy mi is megfürdünk az élet vizében, lemossuk magunkról a bűn szennyét és tisztává leszünk a keresztség és a bűnbánat fürdőjében. Mert tiszta lélekkel akarjuk megünnepelni Krisztus születését. Van, mit lemosnunk magunkról. Mária, „megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette.” Megmosdatta, emberi köntöst, pólyát adott rá, jelezve azt, amit nekünk is meg kell tennünk, ha magunkra akarjuk ölteni Krisztus.
Karácsonykor Isten megfüröszt bennünket az Ő végtelen, irgalommal gazdag szeretetében, hogy Krisztusivá lehessünk. Égi édesanyánk bepólyál bennünket oltalmazó leplével, és magához ölel bennünket. Árvákat megvigasztal, betegeket meggyógyít, bűnösöket felemel.

Áldott Karácsonyt!

Krisztus Születik! Dicsőítsétek!

Pallai Béla
szatmárnémeti görögkatolikus parókus