Előkészítő osztályos csoportfoglalkozáson vettünk részt a „Mindenkinek becsengettek!” Erasmus+ projekt keretében a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban. Újfent beigazolódott, hogy a gyermekek sokkal befogadóbbak, mint a felnőttek.

A tolerancia az egyik legfontosabb érték a mai sokszínű európai társadalomban. A másság megértése, elfogadása csökkenti a stresszhelyzetek számát, és ha megtanulunk élni vele, akár megszépítheti az életünket is. A „Mindenkinek becsengettek!” elnevezésű Erasmus+ projekt, melyben a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet partnerként vesz részt, egyik célkitűzése épp a toleráns személyiség kialakítása gyermekkorban sajátos nevelési igényű gyermekeknek az óvodai/iskolai közösségbe való integrálása által.

A projektben részt vevő 9 oktatási intézmény egyike a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum. A Leiti Mónika tanítónő által oktatott előkészítő osztályba 10 héten át, minden szerdán egy 7 esztendős Down-szindrómás kislány látogat el, és vesz részt a foglalkozásokon Ivanitzki Boglárka gyógypedagógus kíséretében. A tanítónéni elmondása szerint több sajátos nevelési igényű gyermekkel is foglalkozott eddigi pályafutása során, Down-szindrómás gyermekkel viszont még nem, ezért a projektben való részvétel lehetősége számára igazi kihívást jelentett.

A pedagógus a kislányt új osztálytársként mutatta be az előkészítősöknek, és már az első közös foglalkozás alkalmával megkérte az osztály tagjait, hogy figyeljenek a kislányra, segítsenek neki. „Csodálom ezeket a gyerekeket, mert őszintén nem tudtam, milyen reakciójuk lesz. Először döbbentek voltak, de figyeltek. Azt hiszem, átértékelődik a gyermekekben az, hogy mit jelent másnak lenni” — mondta Leiti Mónika.

Az udvaron zajló játékos foglalkozásokat a Down-szindrómás kislány nagyon élvezi, szívesen bekapcsolódik az aktivitásokba, a gyerekek sokszor választják őt párjukként, ha olyan jellegű a játék, és az ügyességi kihívások esetén is igyekszik megfelelni.

Vannak persze problémás helyzetek is. Megtörtént például, hogy a kislány visszautasította a kézműves tevékenységeken való részvételt, el is pityeregte magát. A gyerekek körbevették, vigasztalni próbálták, ami végül sikerült is. Segítettek neki elkészíteni a kiadott munkát, ő pedig nagyon örült annak, hogy a többiekével egyszerre a sajátját is megmutathatta.

A tanítónéni elmondta, hogy a projekt sikeréhez hozzájárult az előkészítős gyerekek szüleinek páratlan hozzáállása, hiszen amikor a szülői értekezleten felvetette a projektben való részvételt mint lehetőséget, a szülők nyitottan és örömmel fogadták azt.

A pedagógus véleménye szerint nagyon fontos, hogy a többségi gyerekekkel feldolgozza a sajátos nevelési igényű gyermekkel közös foglalkozások tapasztalatait. „Sokat beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy minden gyermeknek vannak nehézségei, félelmei. Mindannyiunknak szükségünk van egy titoktündérre. Nincs ez másként az új osztálytársunk esetében sem, neki is szüksége van valakire, akinek elmondhatja a titkait. Javasoltam a gyerekeknek, hogy legyünk mi az ő titoktündérei” — mesélte Leiti Mónika.

A május végén ünnepélyes keretek között záruló „Mindenkinek becsengettek!” program keretében, az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, újfent bizonyítást nyert, hogy a gyermekek sokkal befogadóbbak, mint a felnőttek. Elfogadják a másságot, nem rekesztik ki azt a társukat, aki valamiért más, hanem megtanulnak figyelni rá, együtt teljesíteni a feladatokat, és ezáltal az együtt töltött idő értékessé és örömtelivé válik.