Tegnap Gellért Sándorra, az I. világháború kitörésének századik, a II. világháború befejezésének 70., valamint a hősök emlékműve felállításának 10. évfordulójára emlékeztek Mikolában.

A megemlékezés a tíz éve felavatott hősök emlékműve előtt vette kezdetét, ahol Bú Julianna, az emlékmű felállításának kezdeményezője és az asszonykórus vezetője köszöntötte a résztvevőket. A mikolai asszonykórus katonadalokat énekelt, melyek a sorozásról, hősi halálról s jó esetben a hazatérésről szóltak. Az első világháborúban elesett hat mikolai hős közül ötnek máig sem sikerült beazonosítani a sírhelyét. A hetven éve befejeződött második világháborúban tizennyolc mikolai katona esett el, ezek közül ötnek ismeretlen a sírhelye. Bú Julianna kifejtette, hogy mindkét világháború a nagyhatalmak háborúja volt, áldozatai pedig az egyszerű emberek, akik közül sokan életüket vesztették, mások hadirokkantként tértek haza. A katonadalok elhangzása után megkoszorúzták a hősök emlékművét.

Gellért-kultusz

A résztvevők átvonultak a kultúrotthonba, ahol Gellért Sándor költőre, íróra, nyelvészre és tanárra emlékeztek, aki nemcsak résztvevője, hanem krónikása is volt a világháborúnak. A mikolai Gellért Sándor Általános Iskola tanulói mutatták be versekből, Gellért-írásokból, énekszámokból és néptáncokból álló műsorukat. Tanáraik segítségével olyan műsort állítottak össze, melyből kitűnt, hogy a tanulók ismerik az iskola névadójának költészetét, prózai írásait és életútját. A magyarok háborúja című Gellért-eposzból nem csupán a háború borzalmait, a Don-kanyarban átélt szörnyűségeket lehetett megismerni, hanem azt is: hogyan élte át mindezeket a költő. Mikola Gellért Sándort a sajátjának tekinti, őrzi emlékét, és igyekszik megismertetni hagyatékát a település ma élő lakosaival is.

Elek György