Szombaton, a reformáció emlékünnepén a Szamos-negyedi református templomban tartott ünnepi istentiszteletet a Bethlen Gábor-szobornál szervezett megemlékezés és koszorúzás követte.

Bogya Kis Ferenc lelkipásztor igehirdetésében egy ószövetségi és egy újszövetségi igeszakaszt állított párhuzamba. Az ószövetségi történet a választás lehetőségét tárja az ember elé, az újszövetségi pedig buzdítás, intelem arra, hogy ha valaki a választás során meghozza a döntést, mi a teendője, hogyan tovább? Mózes elvezette népét az ígéret földjének határáig, de ő nem léphette azt át. Úgy érezte, mégis tartozik népének azzal, hogy útmutatásokat adjon számukra, közölje velük, hogy mi a további teendőjük. A választott népnek lehetősége van Istennel vagy Isten nélkül élni. Meg van adva számára a választás lehetősége, akár az első emberpár számára, akik választhattak az Élet Fája, valamint a Jó és Rossz Tudás Fája között. Jézus is lehetőséget adott az Újszövetség népe számára, hogy válasszanak a széles út és a keskeny út között. Ma is lehetősége van minden embernek, hogy maga döntse el, melyik úton halad. A keskeny úton, az Isten útján járó ember megtalálja önmagát, a széles úton járók élete az örök keresésben telik el. Választás után azonban viselni kell a választás következményeit. Aki Istent választja, arra feladat vár, az belép Isten családjába, ahol van egy alap, amire építeni lehet. Erre az alapra fel lehet építeni életünket, álmainkat, vágyainkat, családunk és nemzetünk sorsát. Ekkor jön az újabb kérdés: ha elfogadom az alapot, mit építek rá? Ki-ki a maga talentumával részt vehet Isten országának építésében — hívta fel a jelenlévő hívek figyelmét az igehirdető.

Póti Eduárd történelemtanár a Bethlen Gábor-szobor előtt tartott beszédében arra utalt, hogy a legtöbb rendezvényünkön a veszteségeinkről beszélünk. A reformáció emlékünnepén olyan eseményekre hívta fel a figyelmet, amelyek pozitívan érintették a magyar népet. 425 éve minden magyar ember számára adott a lehetőség, hogy Isten igéjét magyar nyelven olvassa. A reformátorok Isten sugallatára kimondták a jelszót: Vissza a forráshoz! Vissza a Bibliához! Amikor Károli Gáspár 1590-ben csapatával kiadta az első teljes magyar nyelvű Bibliát, megteremtette annak a feltételét, hogy Isten igéje minden magyar számára magyarul szóljon.

A magyar reformátorok olyan munkát végeztek, ami minden magyar számára példamutató kell hogy legyen. A parancsolat, mely kimondja, hogy „Isten nevét hiába fel ne vedd!”, nem csak arról szól, hogy ne káromkodj, hanem azt is jelenti, hogy Isten igéjéhez olyan alázattal, olyan lelkülettel kell nyúlni, ami méltó az Úr nevéhez. Ha az Úr szavának tolmácsolásában hibázunk, akkor hiábavalóságot cselekszünk. A reformátorok egy olyan forradalmat kezdtek el, ami a magyar kultúra forradalma is. A Biblia nagy hatással volt a magyar nyelv fejlődésére is. Mire jó a Biblia — tehetjük fel a kérdést 425 év távlatából? Mikor van szükségünk a Bibliára? A Biblia számtalan esetben nyújtott vigaszt elnyomottak, betegek, kétségbeesettek számára. A Biblia nem csak válaszokat ad, hanem utat mutat és vigasztal. Nem arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen, hanem arra, hogy mindannyian élhetünk Isten legnagyobb kegyelmével, ami nem más, mint az élet. Póti Eduárd beszélt Bethlen Gábor fejedelem nagyságáról, Erdély történelmének felvirágoztatójáról. A résztvevők megkoszorúzták a Bethlen-szobrot, az ünnepi esemény a Himnusz eléneklésével ért véget.

Elek György