Vasárnap— a hagyományokhoz híven — a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjai, tanárai és sokan mások megemlékeztek diáktársaikról, akik életüket vesztették a Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcban, amikor a kuruc seregek mellé álltak.

1672. szeptember 20-án a kuruc sereg a Szatmári várból akarta a német sereget kiverni és elfoglalni az erődítményt. A németek ezt megtudván, a mezőre vonultak ágyúikkal. A gyalogos kurucok azt a parancsot kapták, ha lőnek az ágyúval, vessék hasra magukat. Ezt azonban nem mondták meg a lovas kurucoknak, akik látva a gyalogosokat a földön, azt hitték, hogy elestek, és futásnak eredtek. Gombáspusztán át Máramarosba menekültek. A gyalogos kurucok igyekeztek utánuk, de a német sereg Batiz mellett lemészárolta őket. A holttesteket Batiz közelében egy halomba rakták, melynek dombja ma is megvan. A szatmári iskolából kiűzött diákok közül sokan csatlakoztak a kurucokhoz, és ők is ott estek el. Hogy hányan haltak meg, pontosan nem lehet tudni. Erről az eseményről emlékeznek meg minden évben a batizi Diákdombon a református gimnázium diákjai.

Ma a batizi református templomban Erdei Árva István, a református gimnázium iskolalelkésze hirdetett igét, aki Nehémiás próféta könyvéből választott alapigét. Miután Izrael népe megszabadult a babilóniai fogságból, volt templomuk és törvényük, de nem becsülték Isten házát, idegen népek fiaival kötöttek házasságot, elveszítve így anyanyelvüket, hitüket, sokszor szülőföldjüket. Nehémiás minden szinte Istent akarta szolgálni. Az emlékezés ma is nagyon fontos az ember életében. Istenbe vetett hittel kell emlékezni azokra, akik tettek valamit értünk, de el kell gondolkodni azon, hogy vannak-e olyan önzetlen cselekedeteink, amelyekről elmondhatjuk, hogy azokat Istenért cselekedtük.

Király Lajos batizi lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese köszöntötte a résztvevőket, majd arra a kérdésre kereste a választ, mi az, ami a mai fiatalokat foglalkoztatja, miről emlékezik meg a mai fiatal? Mivel az idei megemlékezés október 23-ra esett, Erdei Árva Erika tanárnő irányításával az '56-os forradalomról is megemlékeztek.

Az esemény a Diákdombon folytatódott, ahol a református gimnázium diákjai mutattak be verses-zenés műsort. Magyar Lóránd a 345 évvel ezelőtti eseményre emlékezett, majd arról beszélt, hogy érdekvédelmi szervezetünk milyen feladatokat vállalt fel az elmúlt huszonhét és során és mit szeretne elérni a következőkben az oktatás terén. A diákdombi megemlékezés koszorúzással ért véget.

A résztvevők visszasétáltak a lelkészi hivatal falán elhelyezett Szilágyi Domokos-emléktáblához, ahol Apai Beátrix, Batiz község alpolgármestere az önkormányzat nevében köszöntötte a résztvevőket, majd két Szilágyi Domokos-verset mondtak el a diákok. Kereskényi Sándor irodalomtörténész Szilágyi Domokosnak a nemzeti hagyományokhoz való viszonyáról beszélt. „A szabadságharcosok húszévesen halnak meg akkor is, ha kilencven évig élnek” — idézte Arany Jánost, aki eltemette a gyerekeit, de meghúzta a vészharangot a nemzet temetésén is. „Aranytól és Szilágyi Domokostól kell nekünk megtanulni a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodást” — tette hozzá.

Elek György