A Szatmári Híd Egyesület Trianon tanulságai, a jövő lehetőségei címmel rendezett emlékműsort június 4-én, hétfőn Szatmárnémetiben, a Szatmár-Láncos Református Egyházközség Kálvin Központjában. Az eseményen előadások és ének-zenei műsorok hangzottak el.

Kaszaniczki Csongor, a Láncos-templom segédlelkésze bibliai igével és imával nyitotta meg a nemzeti összetartozás emléknapja alkalmából szervezett rendezvényt. A résztvevőket Krakkó Rudolf, a Szatmári Híd Egyesület elnöke köszöntötte.

Barabás János, Magyarország kolozsvári konzulátusának első beosztott konzulja meglepődve és értetlenül vette tudomásul, hogy, miközben többen eljöttek Budapestről, Kolozsvárról és Szilágy megyéből, a szatmáriak közül elég kevesen voltak kíváncsiak a nemzeti összetartozás napján elhangzó üzenetekre. A konzul szerint ez a nap sokkal nagyobb figyelmet érdemelne, hiszen a trianoni döntések következményei ma is kihatnak és még sokáig ki fognak hatni a magyarság életére.

Tóth-Páll Miklós, az Ady Endre Társaság elnökeként szólt az egybegyűltekhez. Ady magyarságáról beszélt, kiemelve azt a nagy jóslatát, amit a Ha Erdélyt elveszik című írásában fogalmazott meg, azaz, sajnálatos módon úgy alakult a politikai helyzet, hogy Magyarországnak nincs esélye Erdély megtartására. Ady a magyarság feltámadását, újjászületését lélekből képzelte el. Egy gazdaságilag elmaradott ország nehezen születik újjá lélekben, napjainkban viszont van esély arra, hogy a magyarság lélekben újjászülessen. A magyar lelket misszionálni kell. Nem lehet arra várni, hogy mások cselekedjenek helyettünk. A lélek passzivitását az anyagi világgal szemben csak a keresztény és nemzeti kultúránkkal tudjuk legyőzni.

Benyhe István, a madridi magyar nagykövetség oktatási és kulturális szakdiplomatája, az első Orbán-kormány politikai államtitkára, a miniszterelnök személyes munkatársa évekig volt madridi diplomata, a Duna TV és a KDNP egyik vezetője, író, politikai szakíró.

Az ember kevés önmagának és ki kell hogy egészüljön, közösségben kell hogy megélje azt a feladatot, amit a Jóisten rábízott — hangsúlyozta Benyhe. Ha szétszakadnak a felek, akik az egységet alkotják, akkor fájó hiány támad bennük. Ugyanígy érvényes ez a fájó hiány a nemzeti közösségre, amikor külső erők szétszakítják az összetartozó feleket és azt hiszik, remény sincs arra, hogy a felek újra egymásra találjanak. Az a sok-sok szétszakított félnemzet, félközösség, ami száz éve kíséri a magyar nemzet sorsát, ma úgy tűnik, hogy múlófélben van. A nekünk kijelölt sorsot ez a nemzet elutasította. Egy szétszakadt, eszközeitől, vezetőitől, mindenétől megfosztott ország életjeleket mutat, fogalmazott az előadó, aki geopolitikai megközelítésből vázolta, hogy miként alakultak ki a nagyhatalmi rendszerek, majd kitért arra, hogy Magyarországnak meghatározó szerepe lesz a jövőben, részben a földrajzi elhelyezkedése, másrészt a nemzeti, keresztény és családpolitikája miatt. Valami elindult a magyarság életében. Kialakult egy nemzetállam, és az elcsatolt területeken továbbra is igen nagy számú magyar népesség él. Ez a magyar népesség nem oldódott fel. Hiába követtek el vele bármit, fenn tudott maradni. Nincs veszve semmi, csak ki kell bírni, hangsúlyozta az előadó, majd a kuruc kesergőt idézte: „Ne búsulj kenyeres/, nem tart ez örökké/, százötven év alatt/, sem váltunk törökké!”. A jelenlegi Magyarország egyre nagyobb részét foglalja vissza az elvesztett szabadságnak. Ma már egyre inkább kezd ténnyé válni, hogy a világ magyarsága összetartozik. A magyar nyelvű, a magyar tudatú, a magyar gondolkodású embernek öröksége van az óhazában. A modern Magyarország nem a régi juss visszaszerzője akar lenni, hanem az új világ egyik legátgondoltabb megteremtője, az innováció, az új technológiák, az informatikai és nanotechnológiai világ természetes európai központja, a megsejtett új világhoz nélkülözhetetlen összefogás legelkötelezettebb szervezője. Ehhez keresünk társakat leginkább azok között, akik saját kultúrájukat élve és környezetükkel összefogva képesek meghaladni a 20. század örökségét. Újra van nemzeti célunk, amely a másokéval nem ellentétes, de lelkesítő minden magyar számára. Az igazság utáni vágy sohasem hal el, mert ha mások nem is, a kárvallottak mindig sóvárogni fognak utána — mutatott rá Benyhe István.

A megemlékezést Dörnyei Krisztina Leila operaénekes, valamint Vajas Gréta és Suhárt Evelin zongorajátéka és éneke tette színesebbé. Billentyűs hangszereken közreműködött Gyulai Lóránd.

A rendezvény borkóstolással folytatódott.

Elek György