Az elmúlt szombaton újszerűen emlékeztek meg a majtényi síkon II. Rákóczi Ferenc Erdély fejedelmévé választásának a 315. évfordulójáról. A rendezvény főszervezője Balogh Enikő, a Kismajtényi Református Egyházközség lelkipásztora volt.

Az eseményt Matinovszki István tárogatóművész nyitotta meg, majd Balogh Enikő köszöntötte a résztvevőket. Kiemelte, hogy a magyar Országgyűlés II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulója alkalmából Rákóczi-emlékévvé nyilvánította 2019-et. A Kárpát-medencei magyarság egésze számára jelentős és felejthetetlen a fejedelem és az általa képviselt szabadságharc eszméje. A lelkésznő hangsúlyozta: ezen a számunkra nagyon értékes történelmi helyen ma az ő nagysága, kitartása és hite tündököljön vissza a múltból, és adjon bátorságot a jelenbe és a jövőbe egyaránt!

David Gheorghe, Majtény község polgármestere köszöntőbeszédében a szabadságharc jelentőségére, valamint a népek, a nemzetek és a vallási felekezetek összefogásának a példájára hívta fel a figyelmet.

Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzuljának a köszöntőjét dr. Lakatos Artúr történész olvasta fel. Mile Rákóczi nagyságát méltatta, aki társadalmi, egyházi és nemzetiségi tekintet nélkül mindenkit a zászlaja alá gyűjtött. A történelmi válsághelyzetben felismerte, hogy a magyarság megmaradása és szabadsága a tét. Ezt pedig csak összefogással lehet megvalósítani. Tetteivel, nemzetszeretetből, áldozatvállalásból, nemzeti egységteremtésből, a magyar történelem legfényesebb példáit mutatta fel az utókornak. Ezek megismerésével és tudatosításával, elődeink és hőseink előtti tiszteletadással nemzeti öntudatunk és önbecsülésünk is megerősödik. Mindannyiunk erkölcsi kötelessége, hogy országhatárokon túlmutatva egy identitásában, összetartozásában erős nemzetet és hazát építsünk, hogy ne csak a szavakban, gondolatokban, hanem a gyakorlatban is létezhessen egységünk. Ezért is fontos, hogy minden lehetőséget megragadjunk annak érdekében, hogy együtt tudjunk emlékezni és közösen tudjuk építeni a jövőnket.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács és az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke beszédében kiemelte, hogy mindig megtiszteltetés azokon a vidékeken járni, ahol egykor vitézek állták keményen a sarat az ellenséggel szemben. Több mint 300 éve itt több mint 12 ezer kuruc harcolt, majd tette le a fegyvert, s tették még ismertebbé Szatmár megyét, hiszen minden magyar ismeri a szatmári béke történelmi jelentőségét. S ezen a ponton álljunk meg egy pillanatra! (…) Minden nép a maga történelmét ismeri a legjobban. Minden nép a maga szokásait ismeri a legjobban. Minden nép a maga fájdalmait tartja a legfájóbbaknak. Nem vagyunk ezzel mi sem másként. Harcokban és győzelmekben bővelkedő történelmünk van. Hagyományokban és népszokásokban bővelkedő kultúránk. S igen, fájdalmas sebeink is vannak, amelyekre búsan emlékezünk. (…) Most minden fegyverünk az adott szavunk és a tetteink. Az adott szó szentség, de ennél is ékesebben beszélnek a tettek. (…) Álljon ma előttünk Károlyi Sándor báró emléke is, aki kiváló érzékkel hozta meg döntését, s kötötte meg a békepaktumot. Akkor ezt kívánta a magyarok érdeke. Most pedig azt, hogy éljünk a lehetőséggel, és mutassuk meg újra Európának, hogy a magyarokat bár sokan és sokféleképpen próbálták szétszakítani, ennek ellenére mi határokon át is egységesek maradunk, és amikor harcolni kell, akkor megtesszük azt, amit megkíván a nemzet.

Hegedűs Csilla óriási megtiszteltetésnek tartotta, hogy egy ilyen történelmi helyszínen megpróbálhatott beszélni arról, mi az, amit mi fontosnak tartunk abból az örökségből, aminek az emlékműve körül állunk. Nekünk továbbra is meg kell védenünk azokat az értékeket, amelyekért elődeink harcoltak, nyilván a huszonegyedik század eszközeivel, szavazatainkkal és tetteinkkel. Ma is veszélyben van anyanyelvünk, veszélyben vannak a magyar iskoláink és veszélyben vannak a szimbólumaink is.

Dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke tizenötödik alkalommal vesz részt a majtényi megemlékezéseken. Ma az országhatárok kulturális választóvonalakat is jelentenek. Amikor európai értékekről beszélünk, mindenképpen szükségesek azok a kapaszkodók, amelyeket számunkra II. Rákóczi Ferenc szabadságharca jelentett. Zubánics összefoglalta, milyen nagy hiányosság lenne identitásunk szempontjából, ha nem lennének meg az évszázadokon át kialakult népi értékeink.

Dr. Rácz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem dékánhelyettese nem jutott el a megemlékezésre, üzenetét Lakatos Artúr olvasta fel. Rácz a szatmári béke tanulságait elemezte. A Rákóczi-szabadságharc a majtényi fegyverletétellel ért véget, amit a szatmári béke követett. Ma is — mint azóta többször — feltehetjük a kérdést: mit nyertünk? Az ország a másfél évszázados török háború és a véres visszaszerző háborúk után ki volt merülve és vérezve. Nem kisebbíti az országlakosok érdemeit, hogy a nemzetközi helyzet kedvező alakulása nélkül a szabadságharc nemigen tarthatott volna ki kilenc évig, de a kedvező nemzetközi helyzet elmúlt, a háború dúlta országban pedig felütötte a fejét a pestis, ami a legsikeresebb kuruc tábornok, Bottyán János Dunán túli seregét csaknem teljesen elpusztította. A háború katonailag elbukott. A méltányos megállapodás vált szükségessé. Ez megtörtént a szatmári békével.

Dr. Lakatos Artúr történész A Rákóczi-szabadságharc geopolitikai közege és tanulsága címmel tartott előadást.

Balogh Enikő megköszönte Muzsnay Árpádnak az eddigi szervezői munkáját. Muzsnay Árpád elmondta, hogy mi, akik itt élünk a Kárpát-medencének ezen a részén, csakis együttesen tudunk továbblépni. A huszonkilenc éve megrendezésre kerülő rendezvény meghozta a maga eredményét, sikerült egy olyan hagyományt teremteni, amit lehet és kell folytatni.

Verset mondott Veszprémi Tamara (Nagykárolyi Elméleti Líceum, VII. osztály), Veres Izabella (Nagykárolyi Elméleti Líceum, X. osztály) és Kun Liszbet Karola (Nagykárolyi Elméleti Líceum, X. osztály), a majtényi iskolás gyerekek énekeltek, a nagyecsedi Rákóczi Kovács Gusztáv Hagyományőrző Együttes pedig táncot adott elő.

A rendezvény az emlékmű megkoszorúzásával, Tolnay István esperes áldásával, valamint a Himnusz eléneklésével ért véget.

Elek György