Ingatlancápának esett áldozatul tucatnyi szatmárnémeti a közelmúltban. Ressler Ştefan ügyvédtől arra próbáltunk választ kapni, mit tehetnek az áldozatok, hogy mentsék az eurótízezreket.

Mindenkinek tudomásul kell vennie a modern világban azt, hogy jogi útvesztőn át vezet az út nagyon sok dologhoz, és ezt soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, illetve ha pénzről van szó, akkor azonnal a farkastörvények szabályai lépnek életbe: aki kapja, marja! Főleg abban az esetben kell nagyon körültekintőnek lenni, hangsúlyozta Ressler, amikor egy, az egyezség idején még nem létező ingatlan áll szemben azzal a nagyon is létező készpénzzel, amelyikkel a vevő áll az eladó elé. A Prietenia lakóparkban ilyen jellegű ügyletek történtek, a vevő pénzt adott egy telekért és az arra felépítésre kerülő lakásért, ami sajnos azóta sem épült meg, és ma több tucatnyi károsultról és több millió eurós kárról beszélünk; az ügyvéd szakmai okokból neveket az ügyben nem említhet. Az ügyben érintett károsultak nagy része előre kifizette az építésre kerülő lakás teljes ellenértékét, de nem kaptak érte semmit. Hiba volt így tenniük, mutatott rá az ügyvéd, azonban a jogban nem lehet egyértelműen feketének vagy fehérnek mondani valamit, tehát nem biztos, hogy minden esetben igaz az, hogy nem szabad előre fizetni valamiért. Hiba volt az is, hogy kifizetés előtt nem ellenőrizték le független forrásból azt, hogy minden rendben van-e az ingatlan és az építtető körül, telekkönyvi kivonatokhoz ügyvéd hozzáfér harmadik fél számára is, a cégre vonatkozó cégbírósági adatokat pedig bárki kikérheti. Első dolognak kell lennie, hogy a vásárló megnézi, mi szerepel a telekkönyvben. Ezt ügyvéd által könnyedén megteheti úgy, hogy az eladó felé való bárminemű kötelezettsége vagy költsége lenne. Fontos észben tartani, hogy egy jövőben felépítésre kerülő házért fizetni mindig is rizikós lesz, tehát aki kerülné az ilyen jellegű kockázatot, az patyolattiszta telekkönyvvel rendelkező, készen lévő ingatlant vásároljon.

Megelőző manőver lehet a beígért lakás alatti telekre jelzálogot tenni, mert így a leendő tulajdonos szerepelni fog a telekkönyvi papírokban, és a telekkönyv viszi magával az ő nevét akkor is, ha utóbb újra eladásra kerülne a telek, így van esélye visszakapnia a pénzt. Továbbá a szóban forgó esetben pórul járt személyek nem adásvételi szerződést kötöttek, figyelmeztet Ressler, hanem elővásárlási szerződést, amelyik nem biztosítja ugyanazokat a jogokat, mint az adásvételi.

A lakóparki építkezés azért nem történt meg, mert rövid idővel az egyezségeket követően a kivitelező céggel szemben csődeljárás indult, ami miatt egy olyan helyzet állt elő, hogy fizetésképtelen, vagyona-fosztott cégtől próbálnak a károsultak több millió eurót visszaperelni, és az embereknek annyi az esélyük arra, hogy visszakapják a pénzüket, fogalmazott Ressler, mint pohárral kimerni a tengert.

Ressler szerint a papírokat hitelesítő közjegyző nem lehet ludas a dologban, hiszen ennek nem tiszte a szerződéssel kapcsolatban jogi tanácsadást adni, az ügy minden részletéről tájékoztatni a feleket, ilyen tájékoztatásért ügyvédhez kell fordulni. Olcsóbb az eset előtt ügyvédhez menni, mint utólag, amikor már pereskedni kell.

A károsultak közül többen is csalás vádjával indítottak büntetőjogi eljárást nemcsak a cég, de annak adminisztrátora ellen is, a vizsgálat folyik az ügyben, és sajnos több éven át tartó pereskedésre kell berendezkedni, vázolta Ressler. Nemcsak a cégnek nincs elárverezhető vagyona, de az adminisztrátor javai is más személyek nevén szerepelnek már; itt felmerül a fiktív tulajdonátruházás gyanúja. Ressler szerint a károsultak kártérítése esetében felesleges azon spekulálni, hogy előre megfontolt szándékkal elkövetett csalásról van-e szó, ez a dolog a büntetés mértékét tekintve lesz releváns, ha a csalás vádjával folyó perben jogerős ítéletet hirdet a bíróság.

 Princz Csaba